Még 4-et kell aludni!

Már csak 13-at kell aludni

Az óra ketyeg, már csak 13-at kell aludni, és megyünk is haza! Addig viszont még sok dolog áll előttünk: Nórinak holnap és kedden prezentáció, szerdán jog vizsga, nekem rák vizsga, tézis leadás, esszé leadás, rák proposal leadás. Nah, ez utóbbi vicces, mert úgy kellett megírni, mintha valamilyen alapítványi pénzre pályáznék, és közben kritizálni kell mások hasonló esszéit, mindenféle nyelvtani hibát keresve. Várom már, hogy vége legyen. Következő félévben optikai spektroszkópiát fogok hallgatni, remélem, az jobban el fogja nyerni a tetszésem. 

Néhány szó a hétvégéről. "Kicsit" hiányzott István. Ej, nem könnyű, nem könnyű... Szombaton tanultam jogra és rákra. Igazából csak a kétségbeesésre volt jó az egész. A rákot nem tudom, hogy hogyan lehetne megtanulni. Egy halom kemós gyógyszer nevét be kellene magolni, aminek nem látom sok értelmét, de sajnos ez ilyen... Bár azt megtanultam, hogy mennyire keveset tudunk a rák kialakulásáról és a lehetséges kezelésekről. Annyira félelmetes, nem nagyon tudom, hogy mit tennék. Na, de elég a rákról. Délután elmentem gyúrni. Kicsit elhanyagoltam a mozgást mostanában, igyekszem pótolni. Közben néztem két TED talkot, egyet arról, hogy mennyire elnyomják a gyerekekben a kreativitást. Elég, ha arra gondolok, hogy én hányszor hallgattam, hogy "úgy sem lesz belőled zongorista" vagy mondjuk festő. Bár ez utóbbi soha nem is mozgatott, de a zenét nagyon szeretem. 

Este megnéztem egy törpös filmet, és megettem egy rakás jégkrémet. Ma elmentünk karácsonyi ajándékokat venni. Jaj, úgy elmesélném, hogy kinek mit találtam, mert annyira jók, de nem lehet, mert akkor nem lesz meglepetés. Ebédre beültünk egy palacsintázóba, ahol nem palacsintát, hanem harcsát ettem, de nem volt olyan finom, mint otthon. Várom már nagyon, hogy otthon legyünk. Néha olyan hihetetlen, hogy már több mint a fele megvan, és a másik fele már nem lesz olyan nehéz. Ú, közben magasabb szintre fejlesztettem a kenyérsütéses tudásomat. Papesz rávilágított, hogy nem árt, ha rendesen meg van dagasztva szegény kenyér, illetve az is jó, ha sokáig kel (mondott 3-4 órát is, de az rengeteeeeg...). Szóval már sokkal finomabb a kenyerünk, mint az elején a kicsit élesztő ízű, nagyon sűrű kenyér. Ó, és vettünk égőket a nappaliba. Nagyon jó hangulat lett tőlük a kis amerikai otthonunkban.

Ilyen szép lett a nappali. Jobb csücsökben látszik Levi lába, balban a karácsonyi papír, amikbe becsomagoljuk az ajándékokat.


És egy kis emlék az énekkaros időkből:

New Yorkban ezt énekelték néhányan az utcán. Annyira jó volt hallgatni a hidegben. 

Ajajjjajjajjj...

bájbáj Szása

Ezt el kell mesélni!

Annyira jellemző... Istvánt most tettük fel a buszra Chicago felé, és amíg nem indult el a busz, nagyban integettünk, repkedtek a szívecskék is, meg minden, ami önmagában elég cuki. Nos, a gond az volt, hogy a busznak sötétített ablakai voltak, így alig láttunk valamit, de gondoltuk, csak István ült oda elénk... akkor kezdtünk el gyanakodni, amikor másvalaki is elkezdett visszaintegetni, az eredeti target... égtünk, mint a Reichstag, de biztos vagyok benne, hogy feldobtuk a napját a másik srácnak... is... :D Amikor elindultak, mindketten integetett nekünk :) Jó kis buszutuk lesz, höhö :)

Helló, idegen, jó utat neked is, szeretünk!

New York (Péntek és Szombat)

Fekete pénteken sikerült összekaparni magunkat és rögtön el is indultunk az Empire State Building felé, ahol hosszasan kígyózó sorok fogadtak minket, úgyhogy másfél órán keresztül mint valami labirintusban tekeregtünk, keresztül a biztosnági ellenőrzésen, akárcsak a reptéren, és nagy nehezen el a liftig, ami persze csak a 80.-ik emeletre vitt fel minket, ahol egy másik liftbe kellett átmenni ami meg a 86.-ikra visz fel, ahonnan ki is lehet látni. Persze közben ismételt fél órás sorbanállás, gondosan elsötétített üvegek közt, hogy még csak véletlenül se lehessen kilátni. No de végre sikerült feljutni...

Brooklyn felé szép napos az időjárás

Az épületek mögött sejlik a central park...

Dél felé Downtown többi része, a One World Trade Center és jobbra a víz közepén meg a Statue of Liberty is látszik

Egy rövid séta után a Central Parkon keresztül pedig eljutottunk a Metropolitan Museum of Artba, ami egy rettenetesen hatalmas hely, végtelen látnivalóval, úgyhogy nekünk csak tulajdonképp végigaloppozni volt időnk pár részen...

A central park belülről, eléggé kihalt volt így télen, a fák is erősen kopaszok, de hatalmas hely, nagyon szép lehet nyáron

A modern szekció, ez még egészen kultúrált... 3D utolsó vacsora

Egy pár teremben csak ilyen végtelenül drága luxus berendezések, minden csak úgy szakadt az aranytól, igazgyöngyöktől és gyémánttól...

No és persze a Madame Cézanne kiállítás, az ember festett vagy három tucat képet a kedves feleségéről

Este még felszaladtunk a Rockefeller Center tetejébe, bár addigra már meglehetősen elegünk volt a tömegből mindenhol, de legalább szép volt a kilátás

A Central Park fényei este

És persze az Empire State Building

Ezek után pillanatnyilag jó ötletnek tűnt hogy keresztülmenjünk a Times Square-en, ahol aznap végtelen tömeg volt, de legalább ettünk egy jót utána.
Másnap felültünk egy vonatra a Grand Centralban és megindultunk a Hudson mentén északra ahol egy olasz származású ismerős lakik akik aznap vendégül láttak minket, arrafelé rendes mennyiségű hó is volt midnenfelé, úgyhogy be is ültünk melegedni valami szendvicses helyre, amiről kiderült hogy nagy sörfőzős hely, midnenféle eszközt is lehetett kapni.

A végtelen mennyiségű helyi sör, és a hamarosan esedékes találkozó

Ezek után elmentünk egy Cold Spring nevű faluba ami tele van ilyen bolhapiac jellegű bolttal, végig is jártunk vagy ötöt, rengeteg csecsebecsét láttunk, jól el is fáradtunk a végére, persze nem vettnk semmit :) Aztán pedig lesétáltunk a partra.

Roppant érdekes dolgokat lehetett kapni, itt például egy explosimeter...

De a Hudson nagyon szép

Végül pedig elmentünk vacsorázni, ahol fenséges paella-t ettünk

Tengeri herkentyűk egymás hegyén-hátán

New York (Csütörtök - Thanksgiving és Black Friday előestéje)

A napot a World Trade Centernél kezdtük, megnéztük az emlékművet. Hihetetlen volt ott lenni, és látni a sok nevet az emlékművön. Valahogy az egész várost áthatja ez a félelem a terrortámadásoktól;  bárhová mentünk (Szabadság-szobor, Rockefeller, ESB...), egy teljes reptéri csekkoláson kellett átmenni, ami a harmadik után már nagyon zavaró volt. Nagyon hideg is volt, így minden lehetséges helyre bementünk melegedni. Utána hajóval mentünk ki a Szabadság-szoborhoz. Sajnos nem tudtunk felmenni a tetejére, mert ahhoz hónapokkal korábban kell jegyet venni, amit mi nem tettünk meg, illetve CityPassunk volt, ami egy csomó helyet tartalmazott, de ezt nem. Azért így is elég szép volt. A  hajón rengetegen voltak, visszafelé nem is tudott mindenki leülni, ami kicsit furcsa.

One World Trade Center felhőben

World Trade Center emlékmű az áldozatok neveivel

Napi kötelező selfie <3

A Szabadság-szobor a hajóról

Szabadság-szobor, háttérben New York

Wall Street. Egész kicsike utca.

A Rockefeller centernél lehetett korcsolyázni, közben jó kis angol karácsonyi zene szólt

Hatalmas épület, hatalmas karácsonyfával

Fényjáték. Nagyon profin meg volt oldva

 Vacsora előtt a városban sétáltunk, és a GAP pont akkor nyitotta kapuit a Black Friday-es akcióival, amikor mi odaértünk. Nem volt sor, nem volt tömeg, gyorsan bementünk (berángattam Istvánt..), felkaptunk 1-2 dolgot, és mire fizettünk, már moccani sem lehett a boltban. Ennyi volt a Black Friday. Szép volt, jó volt, de nem kérek többet belőle. 

Thanksgivingre már hetekkel korábban a Benoit-ba foglaltunk asztalt. Istvánnak pont akkor volt a születésnapja, és az apukájával való hosszas egyeztetés után a csekk helyett a végén ezt kapta :)

New York (Kedd és Szerda)

Kedden hajnali hatos géppel repültünk Newarkba, ami rettenetesen korán van, de cserébe betettek minket az Economy Plusba, úgyhogy táncolni tudtunk az ülőhelyünkön. Mindezek mellett nagyjából végigaludtuk az utat, aztán felpattantunk a vonatra ahol már messziről látszott New York is:

Délre be is futottunk a hotelbe és gyors lepakolás után megindultunk az Americal Museum of Natural History felé.

Ilyen kiállítások voltak mindenfelé, hatalmas kitömött állatok a világ mindn pontjáról

Közben persze minden második padra leültünk jó nyugdíjas módjára, de mentségünkre legyen szólva, hogy reggel négykor keltünk...

És persze a nagy kék bálna aki a mennyezetről lóg

A kihagyhatatlan selfie egy T-Rex társaságában

Ezek után elmentünk a Hayden planetáriumba is, ami tulajdonképp egy hatalmas gömb a múzeumon belül, úgy hogy az egész plafonra vetítenek, és megnéztünk egy 20 perces előadást, ami az univerzum keletkezéséről meg tágulásáról meg ilyenekről szól, egészen szédítő volt, mivel az egész látóterünket kitöltötte, időnként azt lehetett érezni mintha minden velünk mozgott volna. Ez az igazi IMAX élmény!

Ennek a hasában van a planetárium

Másnap felkerekedtünk és elmentünk a Rockefeller centerig, ahol a bevásárlás templomával szemben van egy nagyon szép rendes templom is:

St. Patrick katedrális a Rockefeller Center bejáratából

És elmentünk a Museum of Modern Art-ba, ahol rengeteg érdekes meg "érdekes" dolgot láttunk, de azért voltak a teteje felé némi impresszionisták is, meg Picasso meg Dalí meg ilyenek.

Lámpa

Némi Van Gogh

Ezek után elsétáltunk a pár keresztutcára lévő Grand Central vasútállomásra is, ami belülről nagyon szép, van benne vendéglő, egy Apple Store és rengeteg ilyen kis kézműves jellegű bódé, amiben az ékszerektől a fa evőeszközökön keresztül a szappanokig mindent lehet kapni.

Grand Central

Utána pedig még elsétáltunk a Times Square-re is, ahol az esőnek köszönhetően nem volt olyan végtelenül rengeteg sok ember, és benéztünk a Toys"R"us boltba, ahol tulajdonképp minden létező témában volt ez az, Harry Potter, Gru, Barbie, Willy Wonka, és még oldalakon keresztül sorolhatnánk.

Times Square és a hatalmas kivetítők

Játékbolt!

Majd elmentünk a Majestic Theater-be megnézni az Operaház Fantomját, zseniális zenével és előadókkal, akik a végén el akartak adni (charity címszóval) 500 dollárért egy műanyag majmot, amit aláírt a főszereplő. 

Még selfie, ezúttal a színházból

Csendélet a Renaissance hotelben, ami Hárlemben található. Útlevél, tea, fűszeres thanksgiving kalács,  Istáván szülinapi ajándéka, egy papír szalvétatartó a Benoitból...

A hotel, ahol megszálltunk. Ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám, hogy félelmetes. A zöld növény az oroszlán mögött nem zöld, hanem elszáradt, de lefújták zöld festékkel, hogy élőnek tűnjön. Soha nem láttuk a hotel tulajdonosát, cserébe egy spanyol takarítónővel póráltunk kommunikálni, nem sok sikerrel. A szobánkon két ajtó volt, az egyiket nem lehetett zárni, csak egy kis szekrény volt előtte, amit könnyen el lehett mozdítani. Éjszaka folyamatosan kopogott valami, teljesen olyan volt, mintha valami kísértet lenne a szobában. Najó, ennyire nem volt félelmetes, de valahogy abban a helyzetben nagyon annak tűnt. Amúgy maga a hotel gyönyörű és tiszta volt, bár a honlapon levő információval ellentétben, nem kaptunk reggelit, amit nagy csalódással fogadtunk.

A szobánk a 4. szinten volt. Nem volt kellemes a bőröndöt felcipelni.

A creepy szoba. A háttérben az ajtó, amit nem lehetett becsukni. (A papucs nem a miénk.)

Az ebédlő, ahol soha nem ettünk, mert nem kaptunk reggelit :( 

New Orleans (Vasárnap és Hétfő)

Vasárnap

A vasárnap reggelt egy botanikus kertben kezdtük. Egy kis elkülönített részen találtunk egy hatalmas modelvasút rendszert. Volt Tomas is.

Ez már egy szoborpark volt közel a botanikus kerthez. Ezek épp hegedűk egymás hegyén-hátán. 

Ez nagyon-nagyon érdekes volt. Sok ember egymás vállán, és ahogy egyre kisebbek, teljesen olyan érzetet keltet, mintha elérne az égig.

Óriási biztostű.

Ez már a Barataria nemzeti park, ahol nagyon szerettünk volna krokodilokat látni, de helyette csak egy mosómedve mutatta meg magát, miközben egy fa tetején rágcsált valamit. Hallotunk még mosómedvéket verekedni, de krokodilt sajnos nem láttunk.

Szintén Barataria

Találtunk három mandarinfát és egy grapefruitot is. Hihetetlen, hogy mennyi gyümölcs volt rajta!

Szép kis utak

Az egész park tele volt izzókkal, ami este annyira gyönyörű lehet! Sajnos csak pénteken nyitották meg az esti kiállítást, így  nem láttuk, hogy milyen is, de a lelki szemeimmel el tudtam képzelni. Volt pl. ez a csillár.

Istvánnal van egy doksink, amiben vezetjük, hogy merre jártunk, és merre szeretnénk járni. Benne volt ennek a háznak is a képe, így New Orleans immár kipipálva. A háttérben épp jazzt játszanak. Este még elmentünk moziba megnézni az Interstellart.

Hétfő

Hétfőn ismét elmentünk egy mocsárba Swamp tourra, hogy lássunk végre igazi aligátort. Sajnos a nagyobbak már "hibernáltak", de azért egész sok kicsit láttunk, például épp ott napozik egy a fán. 

Visszafelé megjelent egy csorda mocsári disznó. Kis feketék voltak, volt egy nagy koca, meg egy fehér-fekete malac is. A hajó vezetője pillecukorral csalogatta őket közel. Nagyon barátságos állatok, az aligátorok is nagyon szeretik őket.

A mocsár után bementünk a városba. Rengeteg az antik bolt, és nagyon fárasztó a sok sétálgatás bennük. Szerintem legalább 1o boltba bementünk, illetve a piacra is benéztünk, de semmit nem vettünk (kivéve a kötelező mágneseket). A piacon ettünk aligátort, amitől eleinte tartózkodtam, de egészen finom volt, majdnem olyan, mint a csirke. Este pedig gumbót ettünk a Gumbo Cafe-ban.