Az óra ketyeg, már csak 13-at kell aludni, és megyünk is haza! Addig viszont még sok dolog áll előttünk: Nórinak holnap és kedden prezentáció, szerdán jog vizsga, nekem rák vizsga, tézis leadás, esszé leadás, rák proposal leadás. Nah, ez utóbbi vicces, mert úgy kellett megírni, mintha valamilyen alapítványi pénzre pályáznék, és közben kritizálni kell mások hasonló esszéit, mindenféle nyelvtani hibát keresve. Várom már, hogy vége legyen. Következő félévben optikai spektroszkópiát fogok hallgatni, remélem, az jobban el fogja nyerni a tetszésem.
Néhány szó a hétvégéről. "Kicsit" hiányzott István. Ej, nem könnyű, nem könnyű... Szombaton tanultam jogra és rákra. Igazából csak a kétségbeesésre volt jó az egész. A rákot nem tudom, hogy hogyan lehetne megtanulni. Egy halom kemós gyógyszer nevét be kellene magolni, aminek nem látom sok értelmét, de sajnos ez ilyen... Bár azt megtanultam, hogy mennyire keveset tudunk a rák kialakulásáról és a lehetséges kezelésekről. Annyira félelmetes, nem nagyon tudom, hogy mit tennék. Na, de elég a rákról. Délután elmentem gyúrni. Kicsit elhanyagoltam a mozgást mostanában, igyekszem pótolni. Közben néztem két TED talkot, egyet arról, hogy mennyire elnyomják a gyerekekben a kreativitást. Elég, ha arra gondolok, hogy én hányszor hallgattam, hogy "úgy sem lesz belőled zongorista" vagy mondjuk festő. Bár ez utóbbi soha nem is mozgatott, de a zenét nagyon szeretem.
Este megnéztem egy törpös filmet, és megettem egy rakás jégkrémet. Ma elmentünk karácsonyi ajándékokat venni. Jaj, úgy elmesélném, hogy kinek mit találtam, mert annyira jók, de nem lehet, mert akkor nem lesz meglepetés. Ebédre beültünk egy palacsintázóba, ahol nem palacsintát, hanem harcsát ettem, de nem volt olyan finom, mint otthon. Várom már nagyon, hogy otthon legyünk. Néha olyan hihetetlen, hogy már több mint a fele megvan, és a másik fele már nem lesz olyan nehéz. Ú, közben magasabb szintre fejlesztettem a kenyérsütéses tudásomat. Papesz rávilágított, hogy nem árt, ha rendesen meg van dagasztva szegény kenyér, illetve az is jó, ha sokáig kel (mondott 3-4 órát is, de az rengeteeeeg...). Szóval már sokkal finomabb a kenyerünk, mint az elején a kicsit élesztő ízű, nagyon sűrű kenyér. Ó, és vettünk égőket a nappaliba. Nagyon jó hangulat lett tőlük a kis amerikai otthonunkban.
 |
| Ilyen szép lett a nappali. Jobb csücsökben látszik Levi lába, balban a karácsonyi papír, amikbe becsomagoljuk az ajándékokat. És egy kis emlék az énekkaros időkből: |
New Yorkban ezt énekelték néhányan az utcán. Annyira jó volt hallgatni a hidegben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése