New Orleans

Péntek és Szombat

Pénteken elhagytam Notre Dame-et, és elrepültem Istvánhoz New Orleansba. Ő már majdnem egy hete itt volt egy SuperComputing konferencia miatt (nagyon kocka dolog). Persze, majdnem lekéstem a buszt, ami Chicagoba vitt, így a hideg ellenére úgy döntöttem, hogy biciklivel megyek ki a buszmegállóba, de ott viszont nem volt parkoló a kis rózsaszín bringámnak, így egy fának támasztottam. Remélem, még ott lesz szegényke, Nóri megpróbálja majd összeszedni. Szóval megérkeztem a hideg Notre Dame-ből a jó meleg New Orleansba. Először egy nagyon puccos helyen volt a szállásunk, amit még Oxford fedezett, de másnap áthordtuk a kis cuccunkat egy külvárosi szállodába.

Reggel a Two Sistersbe mentünk brunchra, ami amolyan reggeli és ebéd közti nagy-nagy étkezés. Annyira sok dolog közül lehett választani! A legjobb, az Oreo torta volt, aminek tényleg olyan íze volt, mint az eredeti Oreo keksznek. Volt még egy-két gyümölcs, amit nem ismertem. 

A brunch után nyakunkba vettük a várost. Pontsabban csak a francia negyedet. Kiültünk egy kicsit a Mississippi partjára, néztük a hatalmas hajókat. Hihetetlen magas a híd, és kb. egy 5 (Istvan szerint 10) szintes ház is átférne alatta. Volt egy hajó, aminek a sípja különböző dallamokat játszott. Olyan volt, mint egy orgona, csak éppen gőzt fújt. 

Elmentünk az akváriumba is. Nekem a chigaói is nagyon tetszett, de ez még azt is felülmúlja. Volt óriás teknős és persze, vidra, ami egy kis lila labdával játszott. Hihetetlenül aranyos kis állatok a vidrák! Délután még elugrottunk shoppingolni, aminek az lett a vége, hogy begöndörítettem  a hajam egy standnál, ahol szuper gőzzel működő hajvasalókat árultak. Egy francia srác csinálta az egészet, és csak nekem, csak ott, csak akkor $99 helyett $79-ért akarta adni a pink hajvasalóját. Vacsorára belültünk egy jó kis étterembe tengeri herkentyűket enni, aminek a felét sem bírtam megenni, így elcsomagoltattuk, majd szépen a BBQ shrimp belefolyt István táskájába. Azóta is ezen nevetünk, és az átható BBQ illaton, ami mindent betölt, ahová csak megyünk :) 

New Orleans egyik híres épülete

A lapátos hajó, ami zenélt

Annyira szép volt ez a medúza

Láttunk krokodilt is, rengeteg ilyen kacatot árulnak erre. Ez a sapka amúgy nagyon puha volt :)

A Two Sistersben. A pincér hihetetlenül kedves volt. Nagyon pozitív élmény, hogy itt Amerikában ennyire figyelnek arra, hogy a vendég meg legyen elégedve.

100. bejegyzés - a Szülinapom!

Előszülinap

Sosem voltam még vívás meccsen, végre lehetőség nyílt rá. Annyira érdekes sport, van tőr, párbajtőr és kard. Sajnálom, hogy kis koromban nem kezdtem el vívni (bár nem is volt rá lehetőség), annyira jó sport! A meccsen találkoztunk egyik osztálytársunkkal, Julia-val, aki régebben kardvívott.

Bemelegítés, ND, Go Irish! Kaptunk pizzát és pólót.

Középen zajlottak a mérkőzések, összesen 60 pontot kell szerezni. Először a tőr volt, utána párbajtőr, majd kard, és aki hamarabb éri el a 60-at, az nyer, a pontok összeadódnak.

A végén már gyorsan pörögtek az események, sitty-sutty megszurkálták egymást, Julia sokat mesélt a szabályokról, tényleg nagyon jó sport!

Szülinap

A napot a járványházimmal kezdtem, korábban kellett felkelni, de még így sem lettem kész. Joshua nagyon ravasz, azt hisszük, nudli lesz a házi, de mégis fél napot töltünk a megírásával. Szóval jó kis tuberkulózissal és nemi betegségekkel kezdtem a napot, majd mise és irány az IP, mivel data analytics prezentációt kellett összeraknunk a kiscsoporttal. Egyik osztálytársunk, Chris Genco picit késett, majd beállított egy doboz cupcake-kel és gyertyákkal, hogy hallotta valakinek ma szülinapja van. Mindegyikbe szúrtunk egyet, meggyújtottuk és énekeltek nekem egyet, annyira édesek! És jól megettük aztán mindet, majd prezentációhegesztés. Az osztálytársunk, aki állandóan késik mindenhonnan, most akkorát késett, hogy el sem jött, mindenki rettentő mérges volt rá, mert egy fűszálat sem tett arrébb egész félévben, egy eredményt sem produkált az adathalmazunkba és egy karaktert sem nyomott le a közös prezentációnkban. Ja, de, betette a saját egyetemének logóját a miénk mellé. pedig neki nem is dolgoztuk fel az eredményét, azt is hetekkel később küldte el, úgy kellett kikönyörögni tőle egy közvélemény-kutatást.

Na de utána haza, ebéd, majd skype a fél családdal, a végén már konferenciabeszélgetést szerveztünk, ami vicces volt. Anya Szolnokról csatlakozott, Keresztanyáék Gyuláról, öcsém Budapesten volt, nem ment haza, én meg itt. Jó volt mindenkivel beszélni, és anya is látott meg hallott minket :) Sebaj, majd karácsonykor mindenki otthon lesz, még öcsém is, csak előtte jól levizsgázik pár tárgyból, addig lesz idő visszafoglalnom a szobám. Igen, ha belegondolok, a szolnoki szobámba kedves kisöcsém jól berendezkedett, a budapesti lakásban pedig most ketten laknak egyik cimbijével. Lényegében nincs most olyan hely Magyarországon, amit az én helyemnek mondhatok, még a lakáskulcsom is visszavették...

Na de, utána jöttek a meglepetésvendégek: Levi, Papesz, Editék és Flóra is befutott, kaptam finom diótortát, Helga sütött almáspitét, és kaptam Racoon-t meg Racoon-os mamuszkát, meg fülbevalót, meg meggybort, meg imakönyvet és fincsi európai csokit! Ó, és fincsi amcsi csokit is, bár még nem kóstoltuk meg, Istvánra várunk, hogy erre dugja az orrát. Olyan szuper szülinapi bulim volt! És annyira jó, hogy voltak minimanók is, otthon is mindig vannak, így igazi családi szülinap volt! Bencével sokat rajzoltunk, ki is tettem ma a dicsőségfalunkra a rajzát :)

Diótorta!

Közben pedig jöttek kis meglepetések, pl anyáéktól kaptam egy fülmelegítőt, aminek nagyon nagy hasznát vettem már, és a szokásos adventi naptárat is elhozta a legkedvencebb UPS bácsim, természetesen Helgának is, ott van mögöttünk. Decemberben már elkezdhetjük visszafelé számolni a napokat a hazarepülésig :)

Ó, és Notre Dame is felköszöntött, ezzel a videóval:

http://vimeo.com/90365075

Annyira szeretem ezt az egyetemet! A friendly Notre Dame squirrel, kis husi. Itt még a kisegér is husi, egyszer összefutottam eggyel.

A parti után asszem ki is dőltünk, bár nem nagyon emlékszem. Helga kitett magáért, annyira jó volt a parti! És volt amcsi pici meglepibuli és magyar nagy meglepibuli is! Ja, és a racoont éjjel találtam meg, amikor végül is 16-a volt már, akkor sikerült nekem is ágyba keverednem, mert szerintem a tuberkulózist írhattam, vagy lehet a kullancsbetegségek táblázatot, nem emlékszem. Szeretem is meg nem is azt az órát, kicsit kettős. Nem szeretnék a trópusokra menni, ez biztos, malária kutyafüle, ezek a férges dolgok borzasztóak. És Indiában is, csak a bolti víz a megbízható, mert ott az üres flakonokat megtöltik randomvízzel, kupak rá és valamit rákennek, hogy újnak, lezártnak tűnjön és kattanjon, amikor kinyitja az illető. Persze ilyenkor adott a férges betegség, amitől lehetetlen megszabadulni, mivel elszaporodik, és mindig lesz az illetőben különböző fejlődési stádiumban lévő féreg, szóval pete, lárva, kifejlett példány, a gyógyszerek és oltások, már ha léteznek, pedig csak valamilyen stádiumban lévőt öl meg, pl csak felnőtteket. A durva, hogy vannak nagyon szapora példányok, napok alatt több ezer lesz belőlük. És trükkösek is, ahogy fertőznek... pl van olyan, aki a beteg fenekén távozik, de mielőtt elpusztul, a nőstény leteszi a petéket a végbél környékére. Ezek viszkető érzést generálnak, szegény kisgyerek meg megvakarja nyilván a fenekét, így kerülnek be a köröm alá és szét az ágyban mindenfelé, innentől pedig szabad utat kapnak, boldog-boldogtalan meg fogja kapni. És ez csak egy betegség, annyi minden más van, Helgának szoktam néha mesélni, amikor eszünk. Ő sem akar Indiába menni. Sem Afrikába. Ott meg, basszus, pl Nigériában, a gyógyszerek 90%-a hamisítvány a bürokrácia miatt, nem is tesznek semmit a visszaszorításért... értitek, méreg, mert vagy nagyobb dózist tartalmaz, vagy kevesebbet, vagy helyettesítették mással, pl krétával, így mérgező lett, vagy nem használ, vagy még rosszabbul lesz tőle a beteg.

Na de vissza a témához. Zárásként itt egy kép a legeslegjobb broomball csapatról. Véletlen a 24-es mezt kaptam ki a kupacból, stílusosan :)

Dream Team.

Ez a bolondok sportja. Hoki és floorball keveréke, kapunk háromszög alakú ütőt, sisakot, kesztyűt, mezt, és sportcipőben rohangálunk a jégen. Olyan szépeket lehet esni, hogy ihaj, az utolsó előtti meccs 3 hete lehetett, azóta sem tudok térdelni (szó szerint), mert nem emlékszem, hogyan, de kaptam egy hatalmasat a jobb térdem alá. Tenyérnyi óriás, lila pukli lett rajta, de kéztőtől ujjhegyig, szóval óriási. Már nem lila, csak be van dagadva, remélem nincs komolyabb baj. Az utolsó meccsünkön meg szintén fenékre estem, azt a bal csuklóm bánta, még most is érzem sajnos, ha rátámaszkodom. "Go Irish", "Play like a champion today", mese nincs, meg amúgy is, ne rúgják velünk össze a hópihét!

Novemberi hó

Emlékszem, még általános iskolás szülinapi bulimon volt olyan, hogy lementünk a barátokkal hógolyózni. Na, azóta sem volt otthon hó ilyenkor, most is pólós-pulcsis idő volt, a szilvafa is elkezdett rügyezni, ahogy olvastam, szerencsére már hideg van ott is. Na, itt Szilvi névnapján leesett a hó és meg is maradt sokáig. Mivel reggel volt, otthon emberi idő, rögtön fel is hívtam mindenkit, hogy jöjjenek csudalátni. Beszéltem Lakatos Esztivel, Morzsival, Vivivel, Marcival és Tóth Esztivel, videóztunk, itthon és az egyetemen is, biztos nagyokat gondolhattak a csoporttársaim, hogy magyarul csacsogok kihangosítva, közben meg mutogatom a havat :D

Szakadt a hó és eltűnt az út is.

Kilátás a campusra az IP-ből. Igen, eltűnt az autóút is, itt meg sajnos nem tudnak hóban vezetni az emberek, össze-vissza csúszkálnak.

Ilyen sok hó esett.

Csak hogy kapjatok egy képet a felkészültségükről:

1) Az egyik csoporttársunk nem tudta, hogy van téli gumi, amivel kevésbé csúszik az autó, ő azt hallotta, hogy ilyenkor hóláncot tesznek fel, na erről lebeszéltem. Mentségére váljék, hogy Texas-ból jött, ott 10 évente esik egy ujjnyi hó. De legalább volt fagyállója és jégkaparója :)

2)  Másik osztálytársunk felajánlotta, hogy reggel elvisz minket iskolába, hogy ne fagyjunk meg útközben (olyan kedves tőle, és mások is ilyen tündérek :) ). Picit elaludt szegény, de előkerült, Helga elővarázsolta a házból, majd egy másik osztálytársunkra vártunk, aki eléggé benne van mindenki begyében, de még nem nyomta orrba senki sem. Na, így nagy késésben elkezdjük lehavazni az autót, mert hát hó után egy kis idő kiásni az autót vagy legalább is vezethető állapotba hozni... Kérdezem, hogy hol a jégkaparó, azzal nyilván hatékonyabb, erre a srác előhúz egy összecsukható esernyőt, hogy ez funkcionál jégkaparóként... se köpni, se nyelni nem tudtam, annyira váratlanul ért :D hát akkorát nevettünk. És meglepő módon egész hatékony célszerszám!

3) Akire meg várni kellett, mert mindig mindenhonnan késik, vagy 1 órát, vagy 2-t, de általában nem is jön el, na, ő nem is tudom, honnan jött, de a csoportmunkákban a kisujját sem mozdítja meg és a megbeszélésekre sem jön el. Szóval, ő pedig ruhaügyileg nem volt felkészülve, nincs kabátja, pulcsija, egyik ír lány adta neki kölcsön a kötött sapkáját, és nemrég vett sapkát-sálat, amit ekkor szépen otthon is hagyott. Az anyukája küldött neki téli kabátot, nem tudom, hogy megérkezett-e, mert nem is találkozunk vele, nem is jár be a közös órákra vagy csak hátul ül. Azért napi 2x igyekszik elmenni kondiba...

Amúgy vicces volt, ahogy leesett a hó, a csoportlistánkon rögtön elindult a csevej, hogy ki mikor megy boltba, venni kell csizmát, pulcsit, téli hacukát, mert nincs. Fiúk... írek... :) náluk sincs nagy hó.

Nemrég volt még egy nagy havazás, el is tűnt az út, olyan 15 cm hó esett.

Szinte minden nap korán jön és későn megy az este ...

Azóta felmelegedés van, még sikerült pénteken elkapnom egy kis havat, de mostanra már minden hópihe elolvadt, helyette egész nap szitált az eső, ami néha átcsapott havas esőbe, mellette pedig iszonyatosan fújt a szél, úgy kellett kapaszkodni a szütyőbe.

A dóm a Stonehenge-dzsel és a bazilikával. Megszerettem ezt a helyet nagyon, tényleg az otthonunk lett.

Zárásként pedig itt egy kép az egyik osztálytársunkról, Chris-ről, aki átugrott egy könyvért, cserébe kapott egy bögre animátor forralt bort (a teaház a legjobb hely a gólyahétvégéken!), még néztük kis South Park-ot, de nem sokáig bírta, kidőlt a nappali közepén és szerintem el is aludt a Maki farkát fogva :) Amúgy nagyon büszkék vagyunk rá, cheerleader, és a szezon utolsó meccsén őt is kijelölték, hogy fusson a zászlóval! Nagy meccs volt az utolsó, sokuknak az utolsó diákként...

Bal alul befigyel a racoon-os mamuszkám, amit nagyon szeretek, flitteres a füle és a szeme, nagyon csecse.

Naplemente

Az utolsó órán kedden és csütörtökön egy desing óra, ahol mindenféle trendi dolgot csinálunk. Először szófelhőt kellett csinálni a tézisünkből, aztén infographics-ot kellett összedobni megint a tézisünkből, majd 1-3 perces pitch videót készítettünk, szintén a tézisünkből. A következő órára a házi 25 prototípus rajzolása, 1 rajz/lap, elég meredek, de mindegy. Az óra amúgy 17.00-kor kezdődik és 18.30-kor van vége, így hazafelé menet mindig elkapjuk a naplementét. Vagyis már odafelé menet sem, 5 hónap tél, egy jó darabig nem fogunk Napot látni...

Itt már minden csupa hó és jég. Az előző kedden az egyik autó csupa hó volt, de volt neki egy fél rénszarvasfüle az anyósajtóra szerelve, és egy piros orra elől a hűtőrácson.

Dűnék

Az őszi szünetben James-szel, Daniellel és Papesszel fogtuk magunkat, és elmentünk kempingezni két napra a dűnékhez, ami tőlünk északra van. Rengeteg kaja volt, grilleztünk, volt egy sátor is, egy autóba befértünk. James és Daniel nem szeretik a padlizsánt, szerintük nem alkalmas emberi fogyasztásra, ami nem fogyott el vacsora után, az a tűz martaléka lett. Ja igen, kiderült, hogy Daniel kifejezetten vonzódik a tűzhöz, és mindent bedobált a tűzbe, ami mozdítható volt és nézte, ahogy ég... Tóparton voltunk, egy másik kempingezős családdal, csak mi ketten. Nekik volt kempingautójuk, mi meg kellően őrültek voltunk, hogy sátorozzunk fagyban. Igen, aznap éjjel fagyott, mindenki rettenetesen vacogott, 5-en nyomorogtunk a 3 személyes sátorban, de megúsztuk nátha nélkül.

Ilyen szép helyen voltunk.

A tópart csodaszép volt. Az ősz szép.

Hátul a dűnék.

Vicces volt ez a fakombináció, jól egymás mellé települtek.

Daniel kirázza a füvet a sátorból, jó, hogy nem égette ki helyette :)

Azt még megemlítem, hogy a szállás a hideg ellenére billió csillagos volt! Csodaszép az éjszakai ég, volt még Hold, és a csillagok! Fúha, ott volt a fejünk felett a Tejút, tisztán látszódott, és a vízen pedig tisztán tükröződött a Göncölszekér. Annyira nagyon de nagyon szép volt! Papesszal mi a kempingből néztük, Helga és a fiúk elmentek dűnét mászni, zseblámpa nélkül, de szerencsére visszataláltak, mi addig már tüzet raktunk, így volt fény és meleg. "Meleg".

Ó, és emlékezzünk meg szegény kukászacsi kinézetű asztalterítőről, itt jó hasznát vettük a sátorban legalsó rétegként, bár így is csupa vizes lett minden...

Találtam még pár képet, James készítette:

Naplemente a dűnékről.

Helga a naplementében, a homok nagyon hideg volt. Én sajnos nem tudom, nem mentem, de cserébe beleléptem a kis patak melletti sártengerbe, amit a ravasz természet lehullott levelekkel takart el az óvatlan szemek elől, így legalább büdi cipőt is moshattam a fagyban... 

Homokdűnék.

Szép volt a tópart, a kilátás, minden, szívesen visszamennénk.

Na jó, felteszem a kedvenc képem. Próbálkoztam panorámával én is, egész okos ez a telefon, szeretem nagyon.

Dűnepanoráma.

A végét berántottam, mert meguntam a lassú vacakolást.

Oktober_talan.zip

Kicsit rendbe tettem a fényképeket a gépen, ha már így alakult, gyorsan felteszek ide is párat, túl sok reklamáció érkezett, hogy csendesek vagyunk.

Nemrég megfürdettük Helga makiját, roppantul élvezte. Sajnos, nekünk még mindig nem lehet bedugni a kádat, nem is fogják megjavítani, így hármunk közül csak a makinak jut ki a jóból.

Lemurfürdő

 Voltunk ismét röplabda meccsen, kaptunk megint pólót, sötétkék, arany felirattal és zöld kobolddal. Kicsit csúnya szegény póló, de jó vastag, téli.

Ez volt a kis popcorn.

 Valamikor átjött Papesz, csináltunk gombapörköltet. Nagyon finom lett, és kiderült, hogy Papesznak nagyon fontos a specifikáció. Ezt a képet Rékának küldjük:

"Papesz, karikázd már fel a gombát... karikázd fel szeletekre... Papesz! Ez meg mi?"

 A fluidika laborban GC szervezett egy kirándulást az amishokhoz. Voltunk Shipshewana-ban, tényleg nagyon érdekes volt. Nem használnak áramot, ők állítanak elő mindent, lovaskocsival közlekednek, ilyesmi. Amúgy érdekes, hogy a gazdag amishoknak van sofőrjük és autókáznak, mert gyakorlatilag nem ők használják a technológiát... Ó, és autentikus amish étteremben voltunk és olyan ételeket ettünk, hát, tudnak főzni. A jó kis füstölt csülök már nagyon hiányzott. A fotózás nem az erősségem, valahogy mindenki furi fejet vág mindegyik képen. Íme egy kis válogatás.

Papeszt is el tudott jönni amishnézőbe, és ott a röplabdás pólónk.

Zdenek és a családja, a laborban dolgozik, annyira édes kisfia van, mindig engem bámul, kivéve akkor nem, amikor Flórát :D

Ott vannak a hamik is, a pincér nagyszülei magyarok voltak, bal oldalt pedig Karla van, a cimbim.

Karácsonyos bolt, nagyon cukker kis hajpántokat találtunk.

Helgának már karácsonyfa hangulata van.

Papesznek pedig a bohócos tetszett meg.

Én pedig felpróbáltam egy bundasapkát és bundasálat.

Az úton már látható volt, hogy készülnek a népek a Halloween-re, itt egy kidekorált házikó.

És itt sétáltunk ebéd után, annyira szép aranyszínű volt akkor még minden. Kerestük a gombát, de nem találtuk, mivel nem is itt volt, de mindegy, jót szellőztünk.

Találtam még néhány képet a kirándulásról, íme.

Az amish ebéd, minden nagyon finom volt, de az édes burgonyával még nem sikerült megbarátkoznom.

Bolhapiac.

Nem vacakolok a fordítással, így is látszik az amishjárgány. Érdekes, hogy belülről hajtották, volt egy kis lyuk a kantárnak és egy az ostornak.

Csoportkép, a fluidika labor egy része.

Cimbik: Danny, Man (nem tudjuk a nevét, így a vezetéknevét használjuk), Jane (Man felesége), Aki, Karla, én.

És megtaláltuk a gombát is. Mellettem Zdenek felesége van és a kisfiuk, akinek gyönyörű szép nagy kék szemei vannak.

Fotónapló

Nem nagyon van időnk írni, ne haragudjatok érte. Igyekszünk pótolni a napokban a sok kimaradt posztot. Addig  itt van négyány kép, hogy mi minden történt. Kezdeném azzal, hogy leesett az első hó...

Október vége, és ilyen gyönyörűen hull a hó. Hamar el is olvadt, de hihetetlenül szép volt. Nagyon hideg van már, lefagy az orrunk és az arcunk, amikor átbiciklizünk a kampuszon.

Egyszer erre a látványra jöttem haza. Hát nem aranyos? Épp fagyit evett és valami amerikai showt nézett :)

Kicsit később. Levi (ő a szlovákiai magyar barátunk) nálunk felejtette a szemüvegét, Nóri pedig nem bírt ellenállni. Maki is ott figyel.

Szintén a havas napon történt, hogy Nóri így érkezett haza. Ismétlem: nagyon hideg volt (és van!!)

Életem első túrógombóca, amit Nóri épp morzsába forgat. Itt nagyon érdekes a morzsa, nem olyan, mint otthon. Ó, és a túró sem. Nagyon más volt az állaga, de azért finom lett. Taméktól megörököltük Julcsi daráját, aminek egy jelentős részét most használtuk fel.

Ez a kép most készült Leviről. Ő még mindig dolgozik, amíg én írok. Az volt a deal, hogy én főzök vacsorát, ő pedig szószt csinál a sok tortillahoz, amit szintén örököltünk. Van itt egy WholeFood bolt, ahol "organic" dolgokat árulnak, és teljesen zseniális az egész, én még mindig a hatása alatt állok. Rengeteg dolgot meg lehet kóstolni, van egy csomó kézműves szappan, nagyon finom sajtok, levendula, és rénszarvas sapka.