Ma van egy laborpajti szülinapja, indiai étterembe mentünk megünnepelni. All you can eat, igyekeztem mindent megkóstolni (ami szimpatikus volt), ettem zöldséges rizst, bundás zöldséggolyót, rántott zöldséggolyót, szószos zöldséget, sárga hagymát, piros csirkét, pici bundás csirkét, sajtos spenótpürét, csirkesalátát csípős paradicsomkockákkal és joghurtöntettel. A desszert rizspuding és mangópuding volt, amiben az utolsó falat furcsa ízű, azonosítatlan izé volt. Megkóstoltam Danny mangóüccsijét is, remek volt, nem is tudtam, hogy India nemzeti étele a mangó (mesélte az egyik indiai lány, a kanadai meg vissza is kérdezett faarccal, hogy a zászlójukon is rajta van-e... na ezután a juharfalevelével piszkálták a többiek :D). Szülinapi ajándékként fagyitortát adtunk Danny-nek, ami nagyon finom találmány, olyan, mint otthon a kerek cukrásztorta, piskótával, csak krém helyett fagyi van. Az étteremben pedig emésztéssegítőnek ánizsmag keverék van kitéve, sok zöld mag színes cukorkákkal és cukornégyzetekkel, roppant finom!
A zsúron megismertem egy japán srácot is, szóval most már én is elmondhatom, hogy van japán ismerősöm (Asako-n kívül). Rendes gyerek, meséltünk egymásnak az országunkról, nyelvről, kultúráról, ételekről, export-import, földrajz, történelem, ilyesmi. És nem hitte el nekem, hogy szerintem babamágnes vagyok (gének, remélem a nagyon finomat főzés is előbb-utóbb kiütközik, bár Morzsi tudna erről mesélni...). Julcsival és Bencével sokat játszunk, tegnap már Andris baba is elaludt a kezemben (utána meg kardio edzést tartott...). Ez még mind érthető, de Krisztiék búcsúbuliján a 2 éves chilei kislány is odajött hozzám, hogy vegyem fel, ma pedig a laborból az egyik post-doc kisfia szemezett velem végig, asztal másig végéből, mindenhonnan, ó és szintén az étteremben meg, amikor Aki-val (japán srác) hátrafordultunk nézni a csíkos, mezítlábas, kék szemű padlócirkálót, azt vettük észre, hogy egy indiai kislány stírölt engem a pult mellől, szintén kicsi. Itt kezdtünk el nevetni :)
Most itt vagyok Krisztiék új, ideiglenes kecójában, Julcsi álmára vigyázok, mert nekik még rendbe kell tenni a régi kecót, holnap utaznak haza-haza.
Helga fitt napot tartott, úsztak Flórával, majd teniszezett egyik osztálytárs Daniellel, és interjút is lenyomott, spárgalevest is csinált és kenyeret is sütött (Papesz recept), biztos finom lett minden, a kenyér még sült, mikor eljöttem. Én holnap Sunny-t látogatom meg, kicsit lelkizünk, de csak a kondi után.
Van egy nigériai komám is a vízóráról, Magdalene, írt ma, hogy vészhelyzet van, szükség van rám, segítsek. Le is szaladok hozzá, kérdem mi van, odatol elém egy statisztika feladatot, hogy én értek a számmisztikához. Szegény nem szereti a matekot, de hátha a félév végére sikerül összebarátkoztatni vele :)
Ó, és a szülinapozás után Flórával tekertünk haza, a múzeumunk előtt Studebaker autók álltak, itt is kiállítás van.
Szép az egyetem, csodaszépek az épületek, a fű zöld, sok a virág, kisállat, minden, így nem tudni miért, ilyen modern művészeti totemeket állítanak ki:
Itt nem lopnak, csak biciklit, U-lakattal kell ezért lezárni a sajátot, azt nem tudják manuálisan szétszedni még az amerikai focista Hulk-ok sem. Ha meg le is lakatolod, akkor is oda kell valamihez csatolni, mert főleg péntek és szombat esténként a vidám, humoros fiatalok felsegítik a vasparipád a fára. Valamelyikre, így meg kell keresned :) Reggel szinte mindegyik fán volt egy, most csak ezt kaptam le, ez nem volt annyira felapplikálva.
