Program hátán program

Csak dióhéjban, de én is lejelentkezem. Őszintén szólva nem nagyon emlékszem, hogy mi történt az előző héten. Sokat voltam az irodában, az egyik senior scientist asztalát kölcsönzöm, mivel éppen otthon babázik, de most februártól jön vissza. Sunnytól kapok majd saját asztalt, át akarja pakolni az emberek egy részét a felső irodába, így szabadul fel majd hely. Szeretem ezt az irodát, olyan szuper emberek vannak bent, igazi kis közösség.

Egyszer előző héten nagyon vicces volt, Flóra, Gongchen (alias GC) és én maradtunk bent, mert mindenkinek volt valamit csinálni. GC cikket írt, Flóra a labor tréningeket csinálta, és nekem is volt miből választanom, így együtt szolidarítottunk egymással. Éjjel 1-kor csörög a telefon, GC veszi fel, és mindenki teljes meglepetésére Dr. Chang hívott minket. Skype-on akart írni valakinek, de véletlen az irodát hívta, a vicces pedig, hogy ő épp otthon van Taipei-ben, 13 óra különbséggel, így ő is csak pislogott, amikor felvettük :) GC örült neki a legjobban, hiszen gőzerővel írnia kellett a cikket Chang profnak, így meg a prof láhatta, hogy tényleg dolgozunk :) Aznap olyan 3/4 3 körül jöttünk el éjjel, előtte fél 2, fél 1, szóval hosszú napok lettek. A leghosszabb napon amúgy együtt vacsoráztunk a laborban, Flóra vett nyers zellert, én bébirépát és articsókás-spenótos mártogatós sajtszószt, amit mikróban kell felmelegíteni, ez volt a kis piknik. A répának nagy sikere van, Senapati is nagyon szereti, sokszor összeülünk beszélgetni, és közben rágcsálunk valamit. Vagy teázunk. Desszertnek pedig megettünk egy konzerv ananászt. A srácok csak néztek, hogy mit akarok vele (itt édesebb, érettebb és puhább, mint otthon), de ők sem tudták letenni az első falat után. Tényleg, még az egyik hosszú nap után kb 4 óra alvást követően szintén korán keltem, mert a Bookstore-ban lévő kis kávézős/reggelizős boltban az első 300 vevő ajándék kártyát kap, amivel 1 hónapig minden vásárláshoz ingyen jár egy kávé. No, a labor miatt én is sorban álltam, így most már csak le kell akasztani a kis asztalelválasztóról azt a bigyót, és mindenki mehet kávézni :)

Tegnap ismét sűrű nap volt, reggel az otthoni Flórával skype-oltam hivatalos ügyben, majd case study-t dolgoztam fel házi miatt, azt befejeztem, utána labormeeting és kezdődött a ganajozás. Február 10-én jön a revizor, górcső alá vesz mindent, így rendbe kellett tenni mindenkinek a tréninget, na meg a labort. Fel volt osztva, hogy ki miért felel. Saját asztal, két ember az elektronika/mechanika asztal, két ember a bio részleg, 3 ember a tiszta szoba, 1 ember az egyik fume hood, stb. Portalanítás, kémiai anyagot átnézése, dobozolás, címkézés, mindenféle tennivaló. Szegény Sunny annyit szabadkozott, hogy én nyertem meg a "most dirty job"-ot, az üvegcuccok mosogatását. Komolyan, 3-4 órán keresztül csak mosogattam, a többiek meg hordták nekem a kis karácsonyi ajándékokat. Biohazard, sima cucc, ilyen lötyi, olyan valami, 2 pár gumikesztyűt használtam el, mindkettő színt váltott a végére. A vége felé jó kis mintát fejlesztettem ki, amivel az egész labort bejártam, cirkáltam a mosogató, fume hood, sütő és szárító között, de legalább mozogtam. Jó, hogy tudtam legalább én is segíteni nekik, szegények fél 6 körül végeztek mindennel, 1-től, de biztos ragyog minden... Én 5 körül leléptem, mert 5.30-kor kezdődött az info session az ESTEEM programunkról, jött sok érdeklődő, jó volt ott üldögélni és meghallgatni, mert tavaly nekünk ilyen nem volt, mi csak jöttünk.

Este pedig még Helgával elmentünk biciklizni a mellrákosokért, adománygyűjtést szerveztek. Péntek 12-től szombat 12-ig meg kellett tölteni az összes biciklit, és tekerni. Az esteem befizetett mindenkit, aki szeretett volna részt venni, és természetes, hogy segítünk! Visszafele megálltunk a jégszobor faragóknál, de akkor még csak tették össze a jégtömböket, nem vártuk meg, hogy elkezdjék láncfűrésszel faragni őket, forró csokit ittunk csak.

Go Irish! Beat Cancer!

Ó, és csütörtökön a design órán, hogy jobban átérezzük és megértsük a csőlátásos emberek helyzetét, életét, átalakítottuk a laborszemüvegeket, és azzal mentünk át egy 10 percre lévő épületbe kávét venni, beízesíteni, majd vissza. Fagy volt, csúszott a járda néhol, a lépcsőzés is nehéz, úton átmenni, embereket kerülgetni, kukát keresni, szóval tényleg nem triviális. Ez is egy technika ahhoz, hogy jobban megértsük azokat, akiknek eszközt tervezünk, így látjuk, hogy működőképes-e, használható-e az eszköz, mik a nehézségeik a célközönségnek, hogyan tudjuk optimalizálni és valóban hasznosat tervezni nekik.

Retinitis pigmentosa

Ma bowlingozni megyek a laborcimbikkel, utána GC-nél filmnézés, holnap pedig Sunny-nál lesz superbowl nézés, viszünk majd Helgával fincsi sütit.

Ó, igen, otthonról hoztam rengeteg szaloncukrot és mézeskalácsot, és mindennek nagy sikere volt. Senapati rácuppant a mézeskalácsra, Franklin pedig a szaloncukrokra járt rá. 2 héten keresztül ettük, annyi volt, mint a fene.

Hétfő és Kedd

Vasárnap a misén rendkívül sokan voltunk, eljött pl. Johanna is, aki szintén egy magyar lány. Utána hosszasan beszélgettem Kattyával, aki hárfán szokott játszani a misén, illetve Julie-val, aki biokémikus, és Alex-szal, aki teológus. Hihetetlenül sok dologgal foglalkoznak itt az emberek, pl. Káttya (nem tudom sajnos, hogy hogyan írják a nevét...) Computer science-t is tanul. 

Hétfőn találkoztam mindkét itteni konzulensemmel, elég rohanós nap volt. Megengedték, hogy LaTex-ben írjam a diplomámat Word helyett, ami azért sok szempontból könnyebb, de sok szempontból nehezebb is. Délután volt a projekt menedzsment óránk, amiről ismét megállapítottuk, hogy semmi értelme nincs, mert nem tanulunk semmit. Este nagyon fáradtan estünk haza. Összeszedtünk néhány újságot a közösségi házból. Itt minden tele van reklámmal, de számomra még mindig hihetetlen, hogy valaki előfizet egy lapra csak a reklámért és némi smink meg divat tippért. De vannak benne illatosított oldalak, mindenféle Chanel parfümökkel tele, amik alig $130-ba kerülnek. 

Ma délelőtt konkrétan semmit nem csináltam, sorozatot néztem, beszéltem Istvánnal egy kicsit, aztán mentem dizájnra. Jah, tegnap este még Magdalénnal készítettem interjút a nigériai fűtési (ami persze, nem kell Nigériába) és főzési szokásokról. Ez kellett mára dizájnra, de a csapat jelentős része nem csinált semmit. Nyáron lehet, hogy el tudunk menni Kenyába és Dél-Afrikába, ami azért nagy élmény lenne, és próbálom magam motiválni, hogy dolgozzak szorgalmasan, de heti hat óra... Ma pl. be kellett ülnünk valahová "megfigyelni" embereket. Mi tanuló diákokat figyeltünk, nagyon unalmas volt. Olyan dolgokat jegyeztem fel, mint pl. "most épp az orrát túrja", "feltette a lábát rendkívül furcsa helyzetbe", "lapozott", "két kupac papír van előtte"... Utána product development, amin nem nagyon tudtam figyelni, pedig annyira jó dolgokról volt szó. Szégyellem is magam miatta, Mike nagyon jó tanár, és nagyon okos dolgokat mesél. Este elmentem gyúrni, hihetetlenül elfáradtam, mire hazaértem. Vacsorára főztem póréhagyma krémlevest "robbanós" tésztából készült pogácsával. Még soha nem készítettem póréhagyma levest, illetve furcsának is találtam, hogy hagymából levest főznek az emberek (bár a fokhagyma krémlevest szeretem, így nem sok logika van a dologban). Nóri még a laborban van, pedig késő van. Sok időt tölt bent a többiekkel. Nóri, gyere haza, hiányzol :,(

Ezeket a képeket is megtaláltam, így gondoltam, felteszem. Kis kapu sok kacsával.

A kacsáknak saját lékjük van. Megpróbáltam lefotózni egy épp szárnyát széttáró kacsát, de nem sikerült, és hamar meguntam a hidegben való ácsorgást.

A tó mára már nagyon szépen be volt fagyva, bár nem mernék rámászni

A megfigyelt áldozat, aki általában a fejét fogta tanulás közben, a háttérben a gépén meg valami furcsa játék ment. Nem is értem...

A megfigyelők. Jobbra a két srác is hozzánk tartozik, de nekik más projektjük volt. Ó, és ittam egy karamellás frappuccionót, mert kaptam az IP-ben Starbucksos ajándékkártyát. 1000 Ft-nyi dollár volt!!!! 

Ilyen szép képeslapot kaptam tegnap Istvántól. Összehajtható, és nagyon-nagyon szép!! Kicsit belelógnak a képbe mindenféle papírok, bocsi :)

Üzleti tervet kellene írnom, de inkább összefoglalom, hogy mi is történt a héten, aztán átvánszorgok misére (itt melegítőben járnak az emberek misére, ami furcsa, de most rendesen felöltöztem).

Hétfő

Megvolt az első Project Management óránk, amit egy tündéri nő tart, de nincs semmi értelme. Gantt chartot kellett mára készíteni, illetve összeírni a mérföldköveket. Nem annyira könnyű, mint amilyennek hangzik, és semmi támpontot nem kaptunk hozzá. 

Kedd

Kedden szépen beragadtunk a hóba (vagy ez nem most kedden volt??) a dizájn óránk után. Nem volt olyan vészes a hó, de Danielnek pici a kocsija (nem is igazi amerikai...), és valahogy fennakadt az alváz, és a kerék meg csak pörgött a levegőben, majd össze-vissza csúszkáltunk a jégen. Fél órán keresztül ástuk ki az autó alól a havat, négyen lányok toltuk, Daniel próbált vezetni, majd  30 perc késéssel megérkeztünk az óránkra. Mókás volt, de volt popcorn az Innovációs Parkban rengeteg ízben. Óra után elmentünk Nóriva vacsorázni a McAlisterbe, ugyanis kaptunk egy $10 kártyát karácsonyra az ESTEEM vezetőségétől, ami oda szólt. Utána terveztünk elmenni "gyúrni", de korgó gyomorral nem olyan jó. Én egy dumplingos csirkelevest kértem, Nóri pedig csirke gumbót. Az enyémet kihozták, kicsit csalódtam, nem nézett ki valami gusztusosan, majd Nóri elé leraktak egy tortillával és mindenféle finomságokkal teli tányért. Kiderült, hogy az nem az övé, így visszavitte, majd mondta, hogy ő nem ezt rendelte. Sok bocsánatkérés, majd megérkezett ugyanaz a leves, amit én ettem, csak nagyobb kiszerelésben. Azt is visszavitte, majd harmadig körre, amikor már tényleg bíztunk benne, hogy megkapja, amit szeretne, kihoztak egy nagy-nagy tál spagetti szószt, tetején némi csípőspaprikával. Jót nevettünk rajta, majd kicsit émelyegve átvánszorogtunk az edzőterembe. 

Szerda, Csütörtök, Péntek

Sok-sok munkával teltek ezek a napok. Pénteken én elmentem gyúrni. Az a jó, hogy fel lehet rakni a könyvet a gépekre, és lehet olvasni, miközben éppen csinál valamit az ember, vagy TED talkokat is lehet hallgatni, hogy értelmesen teljen az idő. 

Szombat

Reggel bevásárlás Editékkel. Kinéztem egy sütit (http://www.nosalty.hu/node/199354/kaloria), ami jó lesz az ebédhez, így igazi kihívás volt pl. jégcukrot vagy mazsolát találni, mert persze, nem logikusan vannak elrendezve a dolgok. Rengeteget kellett keleszteni a tésztát, nem is lett kész ebédre, csak késő délutánra. Nóri este elment az Apáca show színházi megfelelőjére, ami elmondása szerint nagyon-nagyon jó volt, és csillogott minden. Íme egy kép Nóriról, Flóráról, és két mikrofluidikás társukról:

Felkértek Building Rep-nek, ami azt jelenti, hogy nekem kell képviselnem az épületet, amiben lakunk, meg kell szerveznem egy közös programot (ami csocsó bajnokság lesz az apartmanok között), illetve el kell járni 3 meetingre. 

Megint hull a hó, nagyon szép minden, de hozzá a hideg is megérkezett, aminek kevésbé örülünk. 

Vissza a mókuskerékbe

Péntek, Szombat, Vasárnap

Nem kifejezetten szerencsésen, de megérkeztünk. Nekem ez volt életem legrosszabb repülése, talán mert ez volt a leghosszabb, és nem éppen pozitív izgalmakkal teli. Reggel könnyes búcsút vettem Livitől, Violától, és Dóritól, majd István apukája vitt ki minket a reptérre. Minden csupa jég volt, nagyon csúszott az út. A reptéren találkoztunk Nóri családjával, akik Szolnokról jöttek fel elbúcsúztatni Nórit. Londonba késve érkeztünk, arra értünk oda a kapuhoz, mire már rég fel kellett volna szállnia a gépnek, de kiderült, hogy még el sem kezdték a beszállást. Most először repültünk British Airways-zel, és szívem szerint többet nem is repülnék velük, de hazafelé is hozzájuk szól a jegyünk. Megérkeztünk Chicagóba, persze, késve, majd a busz is késett Notre Dame-be. Ó, de előtte még 1.5 órát kígyóztunk egy sorban a vízum csekkolásához, az nem volt kellemes, de közben beszélgettünk egy ázsiai lánnyal, aki épp európai körútról érkezett vissza. Egy kis extraként, ha nem lett volna amúgy is kellően fárasztó és rossz napunk, Nóri csomagja valahol Londonban maradt. Mondták, hogy majd a FedEx hozza szombaton (kedden érkezett csak meg), így kimentünk a buszhoz. Fájt az arcom, ahogy hozzáért a szél, annyira hideg volt. A busz is késett, Notre Dame-be jóval éjfél után érkeztünk meg. Az azt jelenti, hogy kereken 1 napot utaztunk (nem volt jó!). 

Szombaton Editéknél ebédeltünk, majd jól bevásároltunk 1-2 hétre. Ilyenkor télen nem olyan egyszerű felpattanni a biciklire és elmenni a boltba, ugyanis a kampuszon nincs bolt. 

Hétfő

Hétfőn Chicagóba látogattunk az ESTEEM-mel. Reggel 6:30-kor indult a busz. Nem volt nehéz felkelni, én még mindig szenvedek a jetlagtől. Először a Gravity tank nevű céget néztük meg, majd irány a Google. A Google alelnöke tartott nekünk egy kis előadást, majd ebéd (én még mindig nem tudom elhinni, hogy az ott dolgozók steaket kapnak ebédre mindenféle más finomsággal), és túra. Megdöbbentő, hogy ezek a cégek mennyire otthonossá teszik a munkahelyet, hogy ne is legyen kedve hazamenni a kedves alkalmazottnak. Sőt, van alvós és játszós szoba is, ha a sok kódolásban kimerülnének a srácok. Amúgy azt jó volt hallani, hogy sok cég nem a profitért csinálja, amit csinál, hanem magának a mérnökségnek a szépségéért. A Google utána az IDEO-hoz vettük az irányt, ami egy dizájn cég (úgy dolgoznék nekik!!). Lényegében prototípusokat gyártanak cégeknek, pl. a Lillynek, ami egy inzulinnal foglalkozó cég. Nekik pent csináltak, ami egy tollhoz hasonló inzulinadagoló eszköz (ez különösen megfogott, mert sokat foglalkoztam ilyesmivel a BSc és MSc alatt). IDEO után 1871 és MATTER. Mindkettő amolyan inkubátor indulóban levő startupok számára. 

Este egy kis dráma következett, megláttam, hogy a tárgy, amit felvettem választhatóként, olyan szinten kemény matek és fizika, hogy elment tőle a gusztusom. Nagyon szerettem az egyetemen a matekot, de most valahogy nem fájt rá a fogam, így gyorsan leadtam. Helyette felvettem egy dizájn órát, aminek keretében Nóri centrifugát tervez a kenyai népnek, én meg fűtési rendszert a dél-afrikaiaknak. Ezzel kapcsolatosan itt egy cikk, ha van időtök, olvassátok el, nagyon tanulságos: http://miter.mit.edu/the-unexotic-underclass/ Arról szól, hogy a körülöttünk élő, gyermekét eltartani alig képes egyedülálló szülők (vagy amerikai veteránok) nem eléggé "egzotikusak" ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Bezzeg a kis fekete gyerekek vagy a kenyai árvák eléggé szegénynek tűnnek ahhoz, hogy ha csinálunk velük egy selfie-t, akkor ez látsszon. 

Kedd

Dizájn óra, majd Product development. Másra nem emlékszem... Ó, de, rengeteget kellett olvasni, és még mindig kell a Winning at New Products című könyvből.

Szerda, Csütörtök, Péntek

Minden ételt elsóztam, és szegény Ádám meg Nóri csak finoman jegyezte meg, hogy sós, de én nem vettem észre. Kikapcsoltak a receptorjaim. Még mindig jetlages vagyok, de nem is olyan rossz reggel 6-kor kelni, egész sok dologra jut ideje az embernek, de cserébe 9-kor már alszom is, mint a bunda. Lassan elkezdjük szervezni a nyári kirándulásunkat, ami nagyon szépre ígérkezik. Íme egy kis videó, amire mi már rendesen csorgatjuk a nyálunkat: 

Szombat

Most reggel elmegyünk jégszobrokat nézegetni Niles-be Editékkel. Délután pedig tanulás, este talán Catan, remélem, ma sikerül 9-nél egy kicsit tovább ébren maradnom.