A kecó

Megvan az otthonunk!!!! Ilyenben fogunk lakni kint, annyira jóóó:

Fisher's girls

Ebben, a létránál.

Második főzés

Reggel továbbfejlesztettem a csíkos kávé csíkozását, ebédre pedig borsólevest és spenótos pitét készítettünk, uzsira turmix lesz, este pedig cukkinis palacsinta.

Sok-sok csík

Helga levese és Nóri spenótos pitéje, ami valójában Danié

Az élet szép!

Birthday Girl

Buddy, a szülinapos

Huhú, ma van Helga szülinapja!! A reggel mi mással indulhatott volna, ha nem CSÍKOS KÁVÉ-val :D

Reggeli csendélet: csíkos kávé és menedzsment jegyzet

Szuper nap lesz a mai!

Vízum

Helgának ma volt egy funkcionálanalízis vizsgája, amin remekelt, holnap menedzsment lesz, hétfőn szerkezeti bioinfo, szerdán poe, így ő sokat tanul mostanában, nincs is ideje másra, én követem az amcsis dolgokat. Ma sikerült elintéznünk a vízumot (azaz van időpontunk interjúra), elég összetett és macerás dolog. Dióhéjban: ki kell tölteni egy formot, be kell fizetni a vízumdíjat, be kell fizetni a SEVIS díjat, és utána kérhetünk interjúidőpontot a konzulátusra, ahol majd alapos átvizsgálás után üvegfalon keresztül interjúztat egy konzul... 1 hét múlva koccanunk velük, jó kis móka lesz reggel kelni, addig meg össze kell szedni az összes létező nyomtatnivalót, aminek bizonyító ereje van, hogy márpedig mi ide meg ide megyünk ki ezt meg ezt csinálni, és utána bizony haza fogunk jönni.

A vízumképeinket Kristóf csinálta az Ultrahang labor folyosóján, Helga arcán az aznapi funkanal és másnapi menedzsment látszik, én meg, nem is tudom, biztos van valami, mert sem Helga, sem én nem alszunk jól, nehezen alszunk el, hajnalban felébredünk párszor, rosszakat álmodunk. Ma pl 3.15-kor keltem fel.

Délután elkezdtünk gondolkozni, hogy át kell válogatni majd az összes cuccunkat, mit viszünk, mit hagyunk itthon, mit ajándékozunk oda, mi kuka. Meg amúgy is, el kell használnunk a kis cuccocskáinkat, nekem ide öcsém jön, Helga ideköltözik a motyójával, szóval át kell gondolni azért mindent. Első lépésként találtam arcpakolást a szekrényben, valószínű öcsém nem használná el, így felkentük.

Ó, és reklám helye... otthonról hoztam habos islert, így Helga is megismerkedhetett vele. Szolnoki különlegesség, nem nagyon lehet kapni máshol, és nagyon-nagyon finom. Otthon az isler ez, lekvárossal nem nagyon találkoztam egészen addig, amíg fel nem kerültem Budapestre. Néha láttam ABC-ben, cukrászdában egyáltalán nincs, számomra mindig B kategóriás olcsó utánzatnak számított, meg voltam győződve arról, hogy az igazi isler habos. Na, nem győztem visszapislogni a boltosokra, amikor rendes islert kértem gólyakoromban :D Ha jól emlékszem, fél évig próbálkoztam, utána letettem róla.

Így néz ki a habos isler, a nagyot darabra, a kicsit kilóra kapni.

Visszaszámlálás

A mai naptól számítva pontosan 1 hónap múlva kezdődik el a nagy utazásunk odaátra. Már a kintiek is mozgolódnak, kaptunk rengeteg infót a Pre-Orientation Days-ről, és tegnap kaptuk meg az első osztályemailünket is... 33-an leszünk, ebből 8 lány, mint az ITK a kezdetekkor. Remélem, itt is majd a tenyerükön fognak hordozni minket :)

Kicsit vacak volt, mert elfelejtettem kitölteni egy formot, így az osztálynak kell személyesen  írnom egy levelet. És ha már írok, akkor csináltam egy FB csoportot is, amit Rebekah említett a korábbi levelében, és majd szerintem beizzítok egy levlistát is, az mégis csak jobban használható. Remélem, nem leszek akaratlanul sem évfolyamfelelős, vállalja ezt egy anyanyelvi lakos, ne mi. És fura, hogy nehéz nekik fogalmazni, mert nem ismerjük őket, lehet, hogy nagyon kedvesek, de lehetnek akár egocentrikusak is, hiszen csak a nevüket ismerjük, és azt, hogy ők is bekerültek erre a fizetős programra. Természetesen optimistán állunk hozzá, de azért furcsa látatlanban írni.

Ma is írt Rebekah, küldött az Accounting and Finance órával kapcsolatban egy xlsm-t, nevezetesen: Learn How to Excel Curriculum. A bácsi szeretné, hogy kicsit készüljünk az órára előre, excelből, mert ez egy alapprogram a business világában :D

Ekszcel táblázat

Ilyen amcsi cipőt fogunk hordani

UPS

Ez megér egy bejegyzést. Helgának sincs könnyen betűzhető neve (ld. Feiszthumber), de azért ez a helyzet már vicces. Az évek alatt sok névváltozatommal találkoztam, vannak, akik előszeretettel keresztelik át az embert (a kedvencem egy helyi, 8. kerületi gyógyszertáros, aki, amikor számlát kértem a nevemre, visszakérdezett, hogy cével? ez szállóigévé avanzsálódott...; és a legvadabb pedig a Malua, ezt az egyik otthoni gimnázium matektanára gyártotta, 4. próbálkozásra), de egy nemzetközi futárszolgálattól nem számítottam rá. Végre megérkezett a csomag, rajta 3 név (miért?), ebből 2 új kreálmány: Markai Nóra Zita és Marki Zita Nóra. Szerintem elképzelhető, hogy van egy Humor Herold a háttérben, mert öcsém is új nevet kapott:

Öcsém, te vagy az?

Rendben, én is írok

A TOEFL (ápr. 25., 4,5 óra) és GRE (ápr. 28., 4 óra) vizsgákkal kapcsolatban őszintén remélem, hogy nem kell oda visszamennünk többet. Klári aranyos volt nagyon, de rendes ember nem vágyik oda vissza. Tömören összefoglalva: először nyilatkozatot kellett aláírnunk, szöveget lemásolnunk, majd bejutottunk az első szobába, ahol minden be volt kamerázva, zsebeket kifordítottuk, nadrágszárat és pulcsiujjat felhúztuk, fémdetektorral átvizsgáltak, csak egy személyi és a szekrénykulcs lehetett nálunk. Ezt követően bejutottunk a második szobába, ahol fényképet késztettek rólunk, személyazonosságot ellenőriztek, adtak egy jegyzetfüzetet, 2 ceruzát és 2 zsepit (ezekkel is el kellett számolni, ha műsoros volt, ha nem), majd bekísértek a vizsgaterembe. Ott is be volt kamerázva minden, kis börtönfakkok voltak, az egyik fal meg üvegfal, azon keresztül figyeltek minket (felváltva a kameraképekkel), és 15 percenként járőröztek.

A TOEFL vizsga rosszabb volt szerintem, mert folyamatosan hívták be az embereket és ültették le vizsgázni, a részegységek pedig kötött sorrendben voltak: reading, listening, 10 perc szünet, speaking, writing. Ebből következik, hogy valaki még a listeninget hallgatta, amikor más speakinget mondott, ami roppant zavaró volt. A vizsga elején mondták, hogy több panasz érkezett, hogy lepontozták a beszédrészt, így kérték, hogy jó hangosan beszéljünk, mintha peronon lennénk egy vasútállomáson. Érdekes élmény volt mikrofonba, géphez beszélni.

A GRE vizsgára nem nagyon készültünk, csak a matek részét néztük meg előtte. Egy lány, akivel a TOEFL vizsgán barátkoztunk össze, mesélt pár szót róla, innen tudtuk, hogy lesz beépített számológép, és hogy elvileg van szószedet, amivel lehet készülni vizsgára... Ez is kellemetlen vizsga volt picit. Az első rész 2*30 perces writing volt, fura feladatokkal (pl az elsőnél érvelni kellett ellene/mellette, hogy "Egy közösség jólétét erősíti, ha a többség megkérdőjelezi az autoritást.", sajnos nem tudtuk, hogy mit takar ez a szó, így próbáltuk úgy írni a fogalmazást, hogy minél több mindenre ráhúzható legyen). Ezek után következett felváltva a Verbal, Quantitative, szünet, Verbal, Quant, Verbal, Quant. Az rossz volt nagyon, hogy a Quant II-nél azt hittük, hogy vége, sőt a Verbal III-nál még jobban hittük, hogy vége, erre övön aluliként feldobott egy kör matekot... és sajnos nehezek voltak a feladatok. A Verbal főleg tippelős, a mateknál pedig az volt a nehézség, hogy a feladatok nagyja számolós volt, így könnyen ki lehetett szaladni az időből.

Egyéb:

1. Vasárnap megint  rallyn voltam, moguléktól volt az autó, ültem benne, mogul voltam.

2. Kaptunk egy levelet a Business Department-től, volt benne egy hellólevél és egy prospektus.

3. Nemrég írt Susan, hogy a csomagküldő szolgálatnak nehézségei adódtak az I20 papírok kézbesítésével, ami nem jó dolog, mert ezek kellenek a vízumigényléshez... holnap rájuk csörgök.

4. MEGVAN A REPÜLŐJEGYÜNK! Együtt utazunk Kristófékkal, ami számomra megnyugtató.

5. A szállásra jelentkeztünk, Rebekah odaátról mozgatja a szálakat, reméljük bekerülünk az O'Harába, a ND-es gmailünket kell figyelnünk.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is kényszerem lesz, hogy írjak, de most, hogy már undorom van a sok házitól, összefoglalom, hogy mi minden történt az utazásunk történetében. Először is, még mindig nincs meg a repjegyünk, legalábbis nem tudunk róla. Engem ez idegesít, Nóri viszont halál nyugodt :D Nincs vízumunk, engem ez is idegesít, mert már alig több mint egy hónap van az utazásunkig. Viszont megvan a nyelvvizsgánk, hál' Istennek, nagy teher esett le rólunk, mert sokat készültünk rá. Nóri ígérte, hogy leírja, hogy mennyire "köcsög" volt a TOEFL és hogy mennyire fárasztó és nehéz a GRE. A szállásunk alakul, most írtam Rebekának, hogy "confusing"  a jelentkezési rendszer, nem nagyon látjuk át, hogy melyik is az O'Hara a sok választás közül. 

Nórival elkezdtünk nagyon nyálas amcsi filmeket nézni, hogy a lélekben is hangolódjunk és szokjuk az amerikai mentalitást. Hááát, nem is tudom, hogy mennyire akarom ezt megszokni.

Személy szerint ma nagyon belelkesítettem magam. Körvonalazódik, hogy mit is szeretnék kutatni, és annak különösen örülök, hogy ez ultrahangos téma.

Június 6-án lesz a búcsúbulink, ami mindjárt itt lesz. :S