Crazy Daisy Day

Tegnap háromig készültünk az Accounting & Finance óránkra, amire 39 oldalnyi anyagot kellett megtanulni, illetve egy How to Excel feladatsoron végigmenni. Ez utóbbi nagyon idegesítő volt, sokszor megemlékeztünk D. Elekről és a statisztika órákról, ahol Excelben dolgoztunk és szidtuk, mint a bokrot. 

Reggel 3 óra alvás után korán keltem, szakadt az eső, nagyon jó, majd indulás előtt rájöttem, hogy legalább 3 fitneszterem van Notre Dame-ben, és fogalmam sincs, hogy melyiket beszéltük meg. Szakadó esőben elfutottam az egyikig, amit a legvalószínűbbnek tartottam, persze, nem az volt. Végül csak megtaláltam. Hihetetlen, hogy milyen felszerelt termek vannak itt Notre Dame-ben, otthon több mint 1000 Ft-ot fizettem alkalmanként azért, ami itt ingyen van!Ó, és uszoda is van, természetesen INGYEN. Vicces volt, hogy amikor én még le sem feküdtem aludni, Ákos épp akkor indult a Philipshez dolgozni.

Így néz ki a terem. Pont itt tekertem én is reggel.

No comment. Legalább a felülete szép.

Amúgy ma volt az első napunk, Accounting and Finance délig, egy szünetet tartott a bácsi, majd elmentünk a bevándorlási irodába elvinni  a munkaviszonyunkat igazoló papírt, hogy kapjunk egy másik papírt, amit el kell vinni Social Security Numbert igényelni, ahol kapunk egy papírt, amit be kell vinni a bankba, hogy számlát tudjunk nyitni, hogy megkapjuk az ösztöndíjat. Persze, ebből csak annyit sikerült ma elintézni, hogy bevittük a bevándorlási hivatalba a papírt, amit Rebekah adott, majd mondták, hogy holnap menjünk vissza. 

Cserébe az írekkel elmentünk ebédelni. Hihetetlen az itteni menza! 15$ lett volna az ebéd, de mondtuk a néninek, hogy ez az első napunk, így csak gyerek árat kellett fizetni, ami az eredeti ár fele. 

Rengeteg az étel, percekig csak mászkáltunk, nem tudtunk választani. Kinézetre jó, de ízre pocsék volt, és hideg is. Amúgy ez csak egy kis részlete a kínálatnak, kb. 5-6-szor ekkora területen van még étel!

Hatalmas az ebédlő, engem kicsit Oxfordra emlékeztetett, mint sok minden más is, ami itt van.

Ismét kaptunk ajándékba egy drága könyvet az érzelmi intelligenciáról, mert fontosnak tartják, hogy elolvassuk. Kaptunk rá 10 napot, csak az első nyolc fejezet kell, de maga a könyv csak nyolc fejezetből áll... Tegnap Taméktól kaptunk néhány dolgot a konyhába, illetve múltkor telefonkártyát is küldtek. Nagyon kedvesek és sokat segítenek. Jó, hogy van kire számítani. 

A képeket google-ben kerestem, nem szeretek ilyen helyen fotózni, mert az olyan, mintha turista lennék :)

Interjú workshop és eső meg mókus

Az új pajtim. Hát nem aranyó?

Nóri esőben mezítláb

Ma egy workshopon voltunk, amin arról volt szó, hogy hogyan interjúzzunk és hogyan interjúztassunk. Nagyon izgalmas volt, négy órán keresztül tartott, párokra kellett bomlani és "Case" interjúztatni a másikat, ami abból állt, hogy pl. be kellett mutatni, hogy a Google cukormérő kontaktlencséje hogyan törhet be a piacra vagy hogy tanácsos-e egy cégnek piacra dobni egy új terméket, amikor az "felfalja" a korábbit, hány százalék lesz a veszteség, stb. Igen, ezek interjú kérdések, és úgy kellett válaszolni, hogy még semmit nem tudunk az üzletről. Én élveztem, Juliaval voltam, ő a texasi lány. Reggel megyünk 6.45-re "gyúrni", ha már ingyen van a konditerem. Ó, a legjobb, kaptunk egy 70$-os könyvet (Case in Point) ingyen, csak mert ESTEEM-es diákok vagyunk. Amúgy megvannak a tankönyveink, majd írunk róluk, de most zúzunk tanulni, holnapra 39 oldalnyi anyag van, csütörtökre 64. Jah, még annyit, hogy hazafelé jól megáztunk, így mezítláb jöttünk inkább, illetve láttunk egy csuda aranyos mókust, kész öröm volt fényképezni, és nagyon közel lehetett menni hozzá, alig akartam elszakadni....

Mosó Masa a Potato Creek State Parkban

Csapatépítés

A tegnapi nap lazább volt, mint az előtte lévő, de kellett is, azért kihívást jelent ennyi információt befogadni. Délelőtt volt egy érdekes és hasznos előadás a plágiumról, bár amikor azt mondta a fickó, hogy ha rajta kapnak, útilaput kötnek a talpad alá és mehetsz Isten hírével el az egyetemről, mindenki megdermedt.

Délután a Potato Creek State Parkba mentünk csapatot építeni, szükség is volt rá, mert elég sokan vagyunk és nem beszélt még mindenki mindenkivel, de kezd egyre jobban összekovácsolódni az évfolyam :) Megismertem egy srácot, aki áramlástannal foglalkozik, ejtőernyőzést modellezett, Navier-Stokes, turbulencia, ráadásul itt lakik a szomszédban és szeret enni, szóval biztos jól ki fogunk jönni és segíthetünk egymásnak. Na meg persze nem beszél olyan gyorsan, lehet default, lehet mert udvarias. Ja igen, azért hiányoznak a hazaiak, igazán el voltunk kényeztetve, emlékszem, gimiben óra végén az összes fiú előre akarta engedni a lányokat, amiből az lett, hogy beálltak az ajtóba és nem tudtunk kijutni a teremből. Na, itt meg előfordul, hogy tarthatod a bazinehéz ajtót, mert azért csak jófej vagy, és talán átveszik tőled, bár nem biztos.

A parkban frizbiztünk, fociztunk, amcsi focilabdát dobáltunk, és kipróbáltam egy ír labdajátékot, a hurlinget, ami hasonlít a métához, bár csak annyiban, hogy van egy ütőd, amivel el kell találni egy labdát. A focit és amcsi dobálást paralel csináltuk, egész jól ment, mert gimiben fociosztály voltunk és mindig harc ment a lányok és fiúk között a pályáért, mert persze külön kell tesizni, ami szerintünk teljesen felesleges, így végül a tesitanárok beletörődtek és fúzionálhattunk. Én mindig kapus voltam, mert nagyon szerencsétlen vagyok, állandóan eltalál a labda, akár játszom, akár a pálya szélén ülök, így egész jó az önvédelmi reflexem. Ja, és azt hiszik, hogy jó vagyok ezekben a játékokban, mert eltalálom a labdát, tudok rúgni és elkapni, de valójában nem ilyen fényes a helyzet, a hazai viszonylatokhoz képest biztos nem, csak a magyar gének miatt van (és a gimis 4 év miatt), adják az oprendszerünkhöz :)

Ma, szombaton elmentünk a helyi történelmi és autós múzeumba, ahol sok szép és csillogó autót láttunk, akkorákat, amik nem fértek bele a képbe. Egyfajta paradicsomban voltunk, ezt lehetett érezni, a Studebaker família autóit csodálhattuk meg (egyik logójuk egy elforgatott Pepsi logó), na meg persze a kezdeti egyéb járgányokat, pl wagon vagy halottaskocsi. Érdekesség, hogy a halottaskocsikat csak egyszer használták halottaskocsiként, utána virágszállítóvá avanzsálódtak. A múzeum után a folyópartra mentünk ebédelni. Őszintén bevallom, nekem már kezd egy kicsit sok lenni az amcsi kaja, ma is szalonnás spenótleveleket ettem, ez is sokkal jobb, mint a hambi, annak borzasztó ízű a bucija, a dupla édes görög joghurtról nem is beszélve. Sajnos, be kell majd érni szellemi táplálékkal...

Bordó autó

Barna autó

Studebaker egyik logója

Piros autó

Zöld autó

Studebaker logó közelről

Nagy madár az autó orrán, amúgy más figurák is voltak

Madaras autó

Másik zöld autó

Harmadik zöld autó

A harmadik zöld autó elölről

A legnagyobb autó, az otthoni Opel Corsa kb ennek az orra

Majdnem belefért a képbe

Csak belefért

Volt ilyen logó is

Ez a Studebaker Hawk

Szerintem narancssárga autó

Fehér autó

Fekete autó orrán plecsnivel

Asszem Pikard, vagy valami ilyesmi neve volt

A fekete autó belülről

A fekete autó mászerfala

Pepsilogó, nem színes

Pepsiautó

Sötétzöld autó

South Bend tűzoltóautó, ezeket kutyák vezették, általában dalmaták

Ismét elmaradtunk az írással, aminek az az oka, hogy iszonyatosan fáradtak vagyunk -legalábbis ami engem illet, talán a múlt hét vagy az időeltolódás, nem tudom. Megkezdődtek az orientációs napok, HIHETETLENÜL JÓ!! Mindenki nagyon-nagyon kedves, imádom az íreket meg úgy mindenkit. Nagyon segítőkészek, mindent elmagyaráznak. Kicsit nehéz, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik nem anyanyelvi szinten beszéljük az angolt. Kicsit most csapongnak a gondolataim, annyi dolog történt ma... Volt egy rakás előadás, rengeteg kaja, kaptunk ingyen jegyet az esti baseball meccsre, amihez ingyen étel- és italfogyasztás is tartozott. Holnap is orientációs napok, szombaton is, vasárnap workshop, közben már készülnünk kell a hétfői óráinkra, el kell olvasni két fejezetet meg egy másik tárgyra még valamit, illetve R-ben fogunk programozni (ezt azoknak mondom, akik velem izzadtak, amikor a GPS adatokat dolgoztuk fel). Tegnap nem voltunk ilyen lelkesek, lehet, hogy ez így váltakozni fog, de remélem, hogy több ilyen nap lesz, mint a mai. Majd hétvégén írunk összeszedettebben, csak jelezni akartam, hogy minden oké, élünk, mint hal a vízben.

Adminisztratív tennivalók

Már elég rég itt vagyunk, és csak úgy nőttek a fejünkre a fontos intéznivalók, így a mai napot ezek felszámolására szántuk. 10 körül indultunk útnak, akkor hagyott alább az eső... igen, ma is arra keltünk, hogy ömlik az eső, én azt hittem, Helga fürdik, ő meg azt, hogy én, közben meg berregett a hűtő is, hogy ki ne maradjon... Nagyon jó, hogy a campuson lakunk, minden járható közelségben van: a parkoló túloldalán lévő Grace Hall-ban igényeltünk ID cardot, amit ott helyben meg is csináltak, összenyomott fejes fényképes, a hajunk a párás időtől szinte életre kelt, legalább is az enyém, de azért nem rossz. Erre lehet majd Notre Dame Dollárokat tölteni, azzal tudunk fizetni a mosásért és szárításért pölö, egész jól meg van csinálva.

Következő utunk a Saint Liam Hall-ba vezetett, ahol a biztosításnak jártunk utána. Elég vacak helyzetben voltunk, mert nem csináltuk meg az online oltásfeltöltést (nekem nem rögzítette, Helgának meg nincs oltási könyve) és nem töltettünk ki az otthoni orvossal egészségfelmérő formot. Na de nagyon rendesek voltak, nem volt ebből gond, ott helyben összeütöttünk egyet, és el is kaptak minket egy kör tetanuszra és vérvételre (nekem egy üvegcse, Helgának több az oltásigazolás-hiány miatt). A kedvenc kérdésem az oltások böngészésekor lett feltéve: a magyar nyelv melyik másik nyelvhez hasonló? Orosz?

Utána felszedtek minket a többiek és elmentünk igazi amcsi hambit enni meg vásárolni picit megint. Nos, Helga kemény csaj, meg én is, de engem azért fejbe kólintott a tetanusz, egész vacakul voltam fél délután, de már jobb, csak Helga tetanuszpuklija fáj még. Mi még benéztünk a könyvtárba is, mert könyveket kell szereznünk, de sajnos csak holnaptól tudjuk használni a kártyáink, ez van.

Délután átugrottunk Tamékhoz csacsogni és játszani, kaptunk vacsit is, nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon szép és nagy házuk van, a házszám pedig szöveggel van kiírva az ajtó mellé :) Volt három kis manó is, akik körbezsongtak minket, mindig volt mit csinálni.

Holnap kezdődnek az orientációs napok, 11-re kell menni az Innovációs parkba, izgalmas, kb 16-ig fog tartani. Összességében a napot remekül zártuk: van ID card-unk, biztosításunk, könyvtárban is voltunk, már csak bankszámla kell, kártya és pénz. Na meg a leckék, amiket már meg is kaptunk...

Kecó

Nóri szobája -1-

Minden szobában van ilyen gardrób. Ez a Nórié.

Kilátás Nóri szobájából.

Gardrób a bejárati folyosón, kicsit még üres.

Konyha

A mikró, amit tegnap fél óráig sikáltam, de legalább ingyen kaptuk

VB naptár a fagyasztón és Cycling in Oxford mágnes Istvántól, ami a táskámban maradt

A nappali. Nóri épp a szüleinek mutogat valamit

Nappali ismét, Nóri ismét

A zöld kanapé

Kilátás a nappaliból

Nóri, Nóri anyukája és Szergej

Bőr fotelek és az INGYEN tv

Nappali, konhya, jobbra Nóri szobájának az ajtaja, balra a szekrény, ami nem szekrény

Van egy mosdó tükörrel a folyosón. Ennek a funkcióját még nem értjük. A falban ismét szekrény.

A fürdő. Sok időbe telt, mire rájöttünk, hogy hogyan működik a zuhanyzó, addig meg egy élmény volt a kád csapja alatt "zuhanyozni"

Ismét egy gardrób, juhuuu

Ez a folyosó vezet a szobámba

A szobám a pink ágyneművel

Ismét a szobám

Minion és Bergman azoknak, akik ismerik őket :)

A Szívek szállodája óta szeretnék egy ilyen szekrényt.

A tükrös mosdó. MIÉÉÉRT kell ez?

Ilyen szép lámpát kaptunk.