Zajlik az élet

Sajnos nem sokat szoktam írni a blogra, most próbálom valamicskét pótolni. Rengeteg dolog történt az elmúlt hetekben, megkezdődött az új félév, nagyon kemény, főleg a választható tárgyam, ami a rák különböző vizsgálati módszereit foglalja össze. Ma pl. egy olyan házim volt, ami angol nyelvtan, tudományos cikkeket kellett javítgatni, de igazából eddig ezt élveztem a legjobban. 

Hosszú volt ez a nap. Elhatároztam, hogy minden nap lesz egy olyan óra, amit magamra szánok, így általában elmegyek sportolni a Rolf's-ba. Vasárnaponként -most, hogy már itt van Flóra- főzőcskézni fogunk, meg akarunk tanulni új dolgokat, utána pedig elmegyünk úszni. Flórával múlt héten voltunk először, és csak ketten voltunk az egész hatalmas 5o m-es medencében. Nagyon élveztük, jó móka volt. 

Sok időt töltök networking-gel, szerintem ez egy nagyon fontos és értékes része a programnak. Ma is találkoztunk néhány consulting-es arccal, Flórát is vittük.

Néhány napja meglátogatott minket Miklós, jó volt otthoni arcot látni, bár mindig fura otthoniakkal a világ egy másik pontján találkozni. 

Tegnap elkezdtem takarítani, aminek köszönhetően a mosogató estére olyan lett, mintha teljesen rozsdás lenne. Majdnem megállt a szívem, amikor megláttam, de aztán még súroltam egy kicsit, és lejött. (Ez nem volt annyira izgalmas, de még friss bennem az élmény.)

Ú, egy csomó új dolgot megtanultam főzni, és csupa olyan étel, amiket hamar el lehet készíteni. Egész jól kezdem kifejleszteni a párhuzamos munkavégzést. Szombaton Papeszéknél voltunk, és csináltunk töltött káposztát. Annyira finom lett, és Flóra hozott hozzá hazai pálinkát, szóval teljesen magyaros esténk volt. Nagyon élveztük a káposzták töltését, Flórával és Rékával szépen beálltunk libasorba, hogy mindenki egyenlő részben részesüljön a töltés öröméből. 

Daviddel és a nagyon-nagyon kedves feleségével tervezünk egy magyar vacsorát Davidéknél, de szigorúan mi fogunk főzni, és ha beválik, tartunk egy hasonló eseményt az egész ESTEEM csapatnak. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire remek emberekkel vagyunk körülvéve. Néha tényleg elkap az érzés, hogy We are ND, pedig annyira nehéz itteninek érezni magunkat, teljesen más kultúra, más emberek, más nyelv, más ízek (nem tudok elszakadni a konyhától)... 

Minden héten együtt 'kell' ebédelni egy csoporttársunkkal, ami nagyon jó élmény, sokat tanulunk egymásról. Ó, és szigorúan tilos a programról beszélni. 

Igyekszem többet írni a jövőben, pl. megosztom az új receptjeinket valami 'Vasárnapi konyha' vagy találóbb néven. Kicsit kusza lett ez a bejegyzés, de már itt is késő van. Cserébe egy kép a csodaszép egyetemünkről (amit az egyetem oldaláról szedtem):

Hát nem gyönyörű?