2014. november 23., vasárnap

Dűnék

Az őszi szünetben James-szel, Daniellel és Papesszel fogtuk magunkat, és elmentünk kempingezni két napra a dűnékhez, ami tőlünk északra van. Rengeteg kaja volt, grilleztünk, volt egy sátor is, egy autóba befértünk. James és Daniel nem szeretik a padlizsánt, szerintük nem alkalmas emberi fogyasztásra, ami nem fogyott el vacsora után, az a tűz martaléka lett. Ja igen, kiderült, hogy Daniel kifejezetten vonzódik a tűzhöz, és mindent bedobált a tűzbe, ami mozdítható volt és nézte, ahogy ég... Tóparton voltunk, egy másik kempingezős családdal, csak mi ketten. Nekik volt kempingautójuk, mi meg kellően őrültek voltunk, hogy sátorozzunk fagyban. Igen, aznap éjjel fagyott, mindenki rettenetesen vacogott, 5-en nyomorogtunk a 3 személyes sátorban, de megúsztuk nátha nélkül.

Ilyen szép helyen voltunk.


A tópart csodaszép volt. Az ősz szép.

Hátul a dűnék.

Vicces volt ez a fakombináció, jól egymás mellé települtek.

Daniel kirázza a füvet a sátorból, jó, hogy nem égette ki helyette :)
Azt még megemlítem, hogy a szállás a hideg ellenére billió csillagos volt! Csodaszép az éjszakai ég, volt még Hold, és a csillagok! Fúha, ott volt a fejünk felett a Tejút, tisztán látszódott, és a vízen pedig tisztán tükröződött a Göncölszekér. Annyira nagyon de nagyon szép volt! Papesszal mi a kempingből néztük, Helga és a fiúk elmentek dűnét mászni, zseblámpa nélkül, de szerencsére visszataláltak, mi addig már tüzet raktunk, így volt fény és meleg. "Meleg".

Ó, és emlékezzünk meg szegény kukászacsi kinézetű asztalterítőről, itt jó hasznát vettük a sátorban legalsó rétegként, bár így is csupa vizes lett minden...

Találtam még pár képet, James készítette:

Naplemente a dűnékről.

Helga a naplementében, a homok nagyon hideg volt. Én sajnos nem tudom, nem mentem, de cserébe beleléptem a kis patak melletti sártengerbe, amit a ravasz természet lehullott levelekkel takart el az óvatlan szemek elől, így legalább büdi cipőt is moshattam a fagyban... 

Homokdűnék.

Szép volt a tópart, a kilátás, minden, szívesen visszamennénk.
Na jó, felteszem a kedvenc képem. Próbálkoztam panorámával én is, egész okos ez a telefon, szeretem nagyon.

Dűnepanoráma.

A végét berántottam, mert meguntam a lassú vacakolást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése