100. bejegyzés - a Szülinapom!

Előszülinap

Sosem voltam még vívás meccsen, végre lehetőség nyílt rá. Annyira érdekes sport, van tőr, párbajtőr és kard. Sajnálom, hogy kis koromban nem kezdtem el vívni (bár nem is volt rá lehetőség), annyira jó sport! A meccsen találkoztunk egyik osztálytársunkkal, Julia-val, aki régebben kardvívott.

Bemelegítés, ND, Go Irish! Kaptunk pizzát és pólót.

Középen zajlottak a mérkőzések, összesen 60 pontot kell szerezni. Először a tőr volt, utána párbajtőr, majd kard, és aki hamarabb éri el a 60-at, az nyer, a pontok összeadódnak.

A végén már gyorsan pörögtek az események, sitty-sutty megszurkálták egymást, Julia sokat mesélt a szabályokról, tényleg nagyon jó sport!

Szülinap

A napot a járványházimmal kezdtem, korábban kellett felkelni, de még így sem lettem kész. Joshua nagyon ravasz, azt hisszük, nudli lesz a házi, de mégis fél napot töltünk a megírásával. Szóval jó kis tuberkulózissal és nemi betegségekkel kezdtem a napot, majd mise és irány az IP, mivel data analytics prezentációt kellett összeraknunk a kiscsoporttal. Egyik osztálytársunk, Chris Genco picit késett, majd beállított egy doboz cupcake-kel és gyertyákkal, hogy hallotta valakinek ma szülinapja van. Mindegyikbe szúrtunk egyet, meggyújtottuk és énekeltek nekem egyet, annyira édesek! És jól megettük aztán mindet, majd prezentációhegesztés. Az osztálytársunk, aki állandóan késik mindenhonnan, most akkorát késett, hogy el sem jött, mindenki rettentő mérges volt rá, mert egy fűszálat sem tett arrébb egész félévben, egy eredményt sem produkált az adathalmazunkba és egy karaktert sem nyomott le a közös prezentációnkban. Ja, de, betette a saját egyetemének logóját a miénk mellé. pedig neki nem is dolgoztuk fel az eredményét, azt is hetekkel később küldte el, úgy kellett kikönyörögni tőle egy közvélemény-kutatást.

Na de utána haza, ebéd, majd skype a fél családdal, a végén már konferenciabeszélgetést szerveztünk, ami vicces volt. Anya Szolnokról csatlakozott, Keresztanyáék Gyuláról, öcsém Budapesten volt, nem ment haza, én meg itt. Jó volt mindenkivel beszélni, és anya is látott meg hallott minket :) Sebaj, majd karácsonykor mindenki otthon lesz, még öcsém is, csak előtte jól levizsgázik pár tárgyból, addig lesz idő visszafoglalnom a szobám. Igen, ha belegondolok, a szolnoki szobámba kedves kisöcsém jól berendezkedett, a budapesti lakásban pedig most ketten laknak egyik cimbijével. Lényegében nincs most olyan hely Magyarországon, amit az én helyemnek mondhatok, még a lakáskulcsom is visszavették...

Na de, utána jöttek a meglepetésvendégek: Levi, Papesz, Editék és Flóra is befutott, kaptam finom diótortát, Helga sütött almáspitét, és kaptam Racoon-t meg Racoon-os mamuszkát, meg fülbevalót, meg meggybort, meg imakönyvet és fincsi európai csokit! Ó, és fincsi amcsi csokit is, bár még nem kóstoltuk meg, Istvánra várunk, hogy erre dugja az orrát. Olyan szuper szülinapi bulim volt! És annyira jó, hogy voltak minimanók is, otthon is mindig vannak, így igazi családi szülinap volt! Bencével sokat rajzoltunk, ki is tettem ma a dicsőségfalunkra a rajzát :)

Diótorta!

Közben pedig jöttek kis meglepetések, pl anyáéktól kaptam egy fülmelegítőt, aminek nagyon nagy hasznát vettem már, és a szokásos adventi naptárat is elhozta a legkedvencebb UPS bácsim, természetesen Helgának is, ott van mögöttünk. Decemberben már elkezdhetjük visszafelé számolni a napokat a hazarepülésig :)

Ó, és Notre Dame is felköszöntött, ezzel a videóval:

http://vimeo.com/90365075

Annyira szeretem ezt az egyetemet! A friendly Notre Dame squirrel, kis husi. Itt még a kisegér is husi, egyszer összefutottam eggyel.

A parti után asszem ki is dőltünk, bár nem nagyon emlékszem. Helga kitett magáért, annyira jó volt a parti! És volt amcsi pici meglepibuli és magyar nagy meglepibuli is! Ja, és a racoont éjjel találtam meg, amikor végül is 16-a volt már, akkor sikerült nekem is ágyba keverednem, mert szerintem a tuberkulózist írhattam, vagy lehet a kullancsbetegségek táblázatot, nem emlékszem. Szeretem is meg nem is azt az órát, kicsit kettős. Nem szeretnék a trópusokra menni, ez biztos, malária kutyafüle, ezek a férges dolgok borzasztóak. És Indiában is, csak a bolti víz a megbízható, mert ott az üres flakonokat megtöltik randomvízzel, kupak rá és valamit rákennek, hogy újnak, lezártnak tűnjön és kattanjon, amikor kinyitja az illető. Persze ilyenkor adott a férges betegség, amitől lehetetlen megszabadulni, mivel elszaporodik, és mindig lesz az illetőben különböző fejlődési stádiumban lévő féreg, szóval pete, lárva, kifejlett példány, a gyógyszerek és oltások, már ha léteznek, pedig csak valamilyen stádiumban lévőt öl meg, pl csak felnőtteket. A durva, hogy vannak nagyon szapora példányok, napok alatt több ezer lesz belőlük. És trükkösek is, ahogy fertőznek... pl van olyan, aki a beteg fenekén távozik, de mielőtt elpusztul, a nőstény leteszi a petéket a végbél környékére. Ezek viszkető érzést generálnak, szegény kisgyerek meg megvakarja nyilván a fenekét, így kerülnek be a köröm alá és szét az ágyban mindenfelé, innentől pedig szabad utat kapnak, boldog-boldogtalan meg fogja kapni. És ez csak egy betegség, annyi minden más van, Helgának szoktam néha mesélni, amikor eszünk. Ő sem akar Indiába menni. Sem Afrikába. Ott meg, basszus, pl Nigériában, a gyógyszerek 90%-a hamisítvány a bürokrácia miatt, nem is tesznek semmit a visszaszorításért... értitek, méreg, mert vagy nagyobb dózist tartalmaz, vagy kevesebbet, vagy helyettesítették mással, pl krétával, így mérgező lett, vagy nem használ, vagy még rosszabbul lesz tőle a beteg.

Na de vissza a témához. Zárásként itt egy kép a legeslegjobb broomball csapatról. Véletlen a 24-es mezt kaptam ki a kupacból, stílusosan :)

Dream Team.

Ez a bolondok sportja. Hoki és floorball keveréke, kapunk háromszög alakú ütőt, sisakot, kesztyűt, mezt, és sportcipőben rohangálunk a jégen. Olyan szépeket lehet esni, hogy ihaj, az utolsó előtti meccs 3 hete lehetett, azóta sem tudok térdelni (szó szerint), mert nem emlékszem, hogyan, de kaptam egy hatalmasat a jobb térdem alá. Tenyérnyi óriás, lila pukli lett rajta, de kéztőtől ujjhegyig, szóval óriási. Már nem lila, csak be van dagadva, remélem nincs komolyabb baj. Az utolsó meccsünkön meg szintén fenékre estem, azt a bal csuklóm bánta, még most is érzem sajnos, ha rátámaszkodom. "Go Irish", "Play like a champion today", mese nincs, meg amúgy is, ne rúgják velünk össze a hópihét!