Novemberi hó

Emlékszem, még általános iskolás szülinapi bulimon volt olyan, hogy lementünk a barátokkal hógolyózni. Na, azóta sem volt otthon hó ilyenkor, most is pólós-pulcsis idő volt, a szilvafa is elkezdett rügyezni, ahogy olvastam, szerencsére már hideg van ott is. Na, itt Szilvi névnapján leesett a hó és meg is maradt sokáig. Mivel reggel volt, otthon emberi idő, rögtön fel is hívtam mindenkit, hogy jöjjenek csudalátni. Beszéltem Lakatos Esztivel, Morzsival, Vivivel, Marcival és Tóth Esztivel, videóztunk, itthon és az egyetemen is, biztos nagyokat gondolhattak a csoporttársaim, hogy magyarul csacsogok kihangosítva, közben meg mutogatom a havat :D

Szakadt a hó és eltűnt az út is.

Kilátás a campusra az IP-ből. Igen, eltűnt az autóút is, itt meg sajnos nem tudnak hóban vezetni az emberek, össze-vissza csúszkálnak.

Ilyen sok hó esett.

Csak hogy kapjatok egy képet a felkészültségükről:

1) Az egyik csoporttársunk nem tudta, hogy van téli gumi, amivel kevésbé csúszik az autó, ő azt hallotta, hogy ilyenkor hóláncot tesznek fel, na erről lebeszéltem. Mentségére váljék, hogy Texas-ból jött, ott 10 évente esik egy ujjnyi hó. De legalább volt fagyállója és jégkaparója :)

2)  Másik osztálytársunk felajánlotta, hogy reggel elvisz minket iskolába, hogy ne fagyjunk meg útközben (olyan kedves tőle, és mások is ilyen tündérek :) ). Picit elaludt szegény, de előkerült, Helga elővarázsolta a házból, majd egy másik osztálytársunkra vártunk, aki eléggé benne van mindenki begyében, de még nem nyomta orrba senki sem. Na, így nagy késésben elkezdjük lehavazni az autót, mert hát hó után egy kis idő kiásni az autót vagy legalább is vezethető állapotba hozni... Kérdezem, hogy hol a jégkaparó, azzal nyilván hatékonyabb, erre a srác előhúz egy összecsukható esernyőt, hogy ez funkcionál jégkaparóként... se köpni, se nyelni nem tudtam, annyira váratlanul ért :D hát akkorát nevettünk. És meglepő módon egész hatékony célszerszám!

3) Akire meg várni kellett, mert mindig mindenhonnan késik, vagy 1 órát, vagy 2-t, de általában nem is jön el, na, ő nem is tudom, honnan jött, de a csoportmunkákban a kisujját sem mozdítja meg és a megbeszélésekre sem jön el. Szóval, ő pedig ruhaügyileg nem volt felkészülve, nincs kabátja, pulcsija, egyik ír lány adta neki kölcsön a kötött sapkáját, és nemrég vett sapkát-sálat, amit ekkor szépen otthon is hagyott. Az anyukája küldött neki téli kabátot, nem tudom, hogy megérkezett-e, mert nem is találkozunk vele, nem is jár be a közös órákra vagy csak hátul ül. Azért napi 2x igyekszik elmenni kondiba...

Amúgy vicces volt, ahogy leesett a hó, a csoportlistánkon rögtön elindult a csevej, hogy ki mikor megy boltba, venni kell csizmát, pulcsit, téli hacukát, mert nincs. Fiúk... írek... :) náluk sincs nagy hó.

Nemrég volt még egy nagy havazás, el is tűnt az út, olyan 15 cm hó esett.

Szinte minden nap korán jön és későn megy az este ...

Azóta felmelegedés van, még sikerült pénteken elkapnom egy kis havat, de mostanra már minden hópihe elolvadt, helyette egész nap szitált az eső, ami néha átcsapott havas esőbe, mellette pedig iszonyatosan fújt a szél, úgy kellett kapaszkodni a szütyőbe.

A dóm a Stonehenge-dzsel és a bazilikával. Megszerettem ezt a helyet nagyon, tényleg az otthonunk lett.

Zárásként pedig itt egy kép az egyik osztálytársunkról, Chris-ről, aki átugrott egy könyvért, cserébe kapott egy bögre animátor forralt bort (a teaház a legjobb hely a gólyahétvégéken!), még néztük kis South Park-ot, de nem sokáig bírta, kidőlt a nappali közepén és szerintem el is aludt a Maki farkát fogva :) Amúgy nagyon büszkék vagyunk rá, cheerleader, és a szezon utolsó meccsén őt is kijelölték, hogy fusson a zászlóval! Nagy meccs volt az utolsó, sokuknak az utolsó diákként...

Bal alul befigyel a racoon-os mamuszkám, amit nagyon szeretek, flitteres a füle és a szeme, nagyon csecse.