Program hátán program

Csak dióhéjban, de én is lejelentkezem. Őszintén szólva nem nagyon emlékszem, hogy mi történt az előző héten. Sokat voltam az irodában, az egyik senior scientist asztalát kölcsönzöm, mivel éppen otthon babázik, de most februártól jön vissza. Sunnytól kapok majd saját asztalt, át akarja pakolni az emberek egy részét a felső irodába, így szabadul fel majd hely. Szeretem ezt az irodát, olyan szuper emberek vannak bent, igazi kis közösség.

Egyszer előző héten nagyon vicces volt, Flóra, Gongchen (alias GC) és én maradtunk bent, mert mindenkinek volt valamit csinálni. GC cikket írt, Flóra a labor tréningeket csinálta, és nekem is volt miből választanom, így együtt szolidarítottunk egymással. Éjjel 1-kor csörög a telefon, GC veszi fel, és mindenki teljes meglepetésére Dr. Chang hívott minket. Skype-on akart írni valakinek, de véletlen az irodát hívta, a vicces pedig, hogy ő épp otthon van Taipei-ben, 13 óra különbséggel, így ő is csak pislogott, amikor felvettük :) GC örült neki a legjobban, hiszen gőzerővel írnia kellett a cikket Chang profnak, így meg a prof láhatta, hogy tényleg dolgozunk :) Aznap olyan 3/4 3 körül jöttünk el éjjel, előtte fél 2, fél 1, szóval hosszú napok lettek. A leghosszabb napon amúgy együtt vacsoráztunk a laborban, Flóra vett nyers zellert, én bébirépát és articsókás-spenótos mártogatós sajtszószt, amit mikróban kell felmelegíteni, ez volt a kis piknik. A répának nagy sikere van, Senapati is nagyon szereti, sokszor összeülünk beszélgetni, és közben rágcsálunk valamit. Vagy teázunk. Desszertnek pedig megettünk egy konzerv ananászt. A srácok csak néztek, hogy mit akarok vele (itt édesebb, érettebb és puhább, mint otthon), de ők sem tudták letenni az első falat után. Tényleg, még az egyik hosszú nap után kb 4 óra alvást követően szintén korán keltem, mert a Bookstore-ban lévő kis kávézős/reggelizős boltban az első 300 vevő ajándék kártyát kap, amivel 1 hónapig minden vásárláshoz ingyen jár egy kávé. No, a labor miatt én is sorban álltam, így most már csak le kell akasztani a kis asztalelválasztóról azt a bigyót, és mindenki mehet kávézni :)

Tegnap ismét sűrű nap volt, reggel az otthoni Flórával skype-oltam hivatalos ügyben, majd case study-t dolgoztam fel házi miatt, azt befejeztem, utána labormeeting és kezdődött a ganajozás. Február 10-én jön a revizor, górcső alá vesz mindent, így rendbe kellett tenni mindenkinek a tréninget, na meg a labort. Fel volt osztva, hogy ki miért felel. Saját asztal, két ember az elektronika/mechanika asztal, két ember a bio részleg, 3 ember a tiszta szoba, 1 ember az egyik fume hood, stb. Portalanítás, kémiai anyagot átnézése, dobozolás, címkézés, mindenféle tennivaló. Szegény Sunny annyit szabadkozott, hogy én nyertem meg a "most dirty job"-ot, az üvegcuccok mosogatását. Komolyan, 3-4 órán keresztül csak mosogattam, a többiek meg hordták nekem a kis karácsonyi ajándékokat. Biohazard, sima cucc, ilyen lötyi, olyan valami, 2 pár gumikesztyűt használtam el, mindkettő színt váltott a végére. A vége felé jó kis mintát fejlesztettem ki, amivel az egész labort bejártam, cirkáltam a mosogató, fume hood, sütő és szárító között, de legalább mozogtam. Jó, hogy tudtam legalább én is segíteni nekik, szegények fél 6 körül végeztek mindennel, 1-től, de biztos ragyog minden... Én 5 körül leléptem, mert 5.30-kor kezdődött az info session az ESTEEM programunkról, jött sok érdeklődő, jó volt ott üldögélni és meghallgatni, mert tavaly nekünk ilyen nem volt, mi csak jöttünk.

Este pedig még Helgával elmentünk biciklizni a mellrákosokért, adománygyűjtést szerveztek. Péntek 12-től szombat 12-ig meg kellett tölteni az összes biciklit, és tekerni. Az esteem befizetett mindenkit, aki szeretett volna részt venni, és természetes, hogy segítünk! Visszafele megálltunk a jégszobor faragóknál, de akkor még csak tették össze a jégtömböket, nem vártuk meg, hogy elkezdjék láncfűrésszel faragni őket, forró csokit ittunk csak.

Go Irish! Beat Cancer!

Ó, és csütörtökön a design órán, hogy jobban átérezzük és megértsük a csőlátásos emberek helyzetét, életét, átalakítottuk a laborszemüvegeket, és azzal mentünk át egy 10 percre lévő épületbe kávét venni, beízesíteni, majd vissza. Fagy volt, csúszott a járda néhol, a lépcsőzés is nehéz, úton átmenni, embereket kerülgetni, kukát keresni, szóval tényleg nem triviális. Ez is egy technika ahhoz, hogy jobban megértsük azokat, akiknek eszközt tervezünk, így látjuk, hogy működőképes-e, használható-e az eszköz, mik a nehézségeik a célközönségnek, hogyan tudjuk optimalizálni és valóban hasznosat tervezni nekik.

Retinitis pigmentosa

Ma bowlingozni megyek a laborcimbikkel, utána GC-nél filmnézés, holnap pedig Sunny-nál lesz superbowl nézés, viszünk majd Helgával fincsi sütit.

Ó, igen, otthonról hoztam rengeteg szaloncukrot és mézeskalácsot, és mindennek nagy sikere volt. Senapati rácuppant a mézeskalácsra, Franklin pedig a szaloncukrokra járt rá. 2 héten keresztül ettük, annyi volt, mint a fene.