Vissza a mókuskerékbe

Péntek, Szombat, Vasárnap

Nem kifejezetten szerencsésen, de megérkeztünk. Nekem ez volt életem legrosszabb repülése, talán mert ez volt a leghosszabb, és nem éppen pozitív izgalmakkal teli. Reggel könnyes búcsút vettem Livitől, Violától, és Dóritól, majd István apukája vitt ki minket a reptérre. Minden csupa jég volt, nagyon csúszott az út. A reptéren találkoztunk Nóri családjával, akik Szolnokról jöttek fel elbúcsúztatni Nórit. Londonba késve érkeztünk, arra értünk oda a kapuhoz, mire már rég fel kellett volna szállnia a gépnek, de kiderült, hogy még el sem kezdték a beszállást. Most először repültünk British Airways-zel, és szívem szerint többet nem is repülnék velük, de hazafelé is hozzájuk szól a jegyünk. Megérkeztünk Chicagóba, persze, késve, majd a busz is késett Notre Dame-be. Ó, de előtte még 1.5 órát kígyóztunk egy sorban a vízum csekkolásához, az nem volt kellemes, de közben beszélgettünk egy ázsiai lánnyal, aki épp európai körútról érkezett vissza. Egy kis extraként, ha nem lett volna amúgy is kellően fárasztó és rossz napunk, Nóri csomagja valahol Londonban maradt. Mondták, hogy majd a FedEx hozza szombaton (kedden érkezett csak meg), így kimentünk a buszhoz. Fájt az arcom, ahogy hozzáért a szél, annyira hideg volt. A busz is késett, Notre Dame-be jóval éjfél után érkeztünk meg. Az azt jelenti, hogy kereken 1 napot utaztunk (nem volt jó!). 

Szombaton Editéknél ebédeltünk, majd jól bevásároltunk 1-2 hétre. Ilyenkor télen nem olyan egyszerű felpattanni a biciklire és elmenni a boltba, ugyanis a kampuszon nincs bolt. 

Hétfő

Hétfőn Chicagóba látogattunk az ESTEEM-mel. Reggel 6:30-kor indult a busz. Nem volt nehéz felkelni, én még mindig szenvedek a jetlagtől. Először a Gravity tank nevű céget néztük meg, majd irány a Google. A Google alelnöke tartott nekünk egy kis előadást, majd ebéd (én még mindig nem tudom elhinni, hogy az ott dolgozók steaket kapnak ebédre mindenféle más finomsággal), és túra. Megdöbbentő, hogy ezek a cégek mennyire otthonossá teszik a munkahelyet, hogy ne is legyen kedve hazamenni a kedves alkalmazottnak. Sőt, van alvós és játszós szoba is, ha a sok kódolásban kimerülnének a srácok. Amúgy azt jó volt hallani, hogy sok cég nem a profitért csinálja, amit csinál, hanem magának a mérnökségnek a szépségéért. A Google utána az IDEO-hoz vettük az irányt, ami egy dizájn cég (úgy dolgoznék nekik!!). Lényegében prototípusokat gyártanak cégeknek, pl. a Lillynek, ami egy inzulinnal foglalkozó cég. Nekik pent csináltak, ami egy tollhoz hasonló inzulinadagoló eszköz (ez különösen megfogott, mert sokat foglalkoztam ilyesmivel a BSc és MSc alatt). IDEO után 1871 és MATTER. Mindkettő amolyan inkubátor indulóban levő startupok számára. 

Este egy kis dráma következett, megláttam, hogy a tárgy, amit felvettem választhatóként, olyan szinten kemény matek és fizika, hogy elment tőle a gusztusom. Nagyon szerettem az egyetemen a matekot, de most valahogy nem fájt rá a fogam, így gyorsan leadtam. Helyette felvettem egy dizájn órát, aminek keretében Nóri centrifugát tervez a kenyai népnek, én meg fűtési rendszert a dél-afrikaiaknak. Ezzel kapcsolatosan itt egy cikk, ha van időtök, olvassátok el, nagyon tanulságos: http://miter.mit.edu/the-unexotic-underclass/ Arról szól, hogy a körülöttünk élő, gyermekét eltartani alig képes egyedülálló szülők (vagy amerikai veteránok) nem eléggé "egzotikusak" ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Bezzeg a kis fekete gyerekek vagy a kenyai árvák eléggé szegénynek tűnnek ahhoz, hogy ha csinálunk velük egy selfie-t, akkor ez látsszon. 

Kedd

Dizájn óra, majd Product development. Másra nem emlékszem... Ó, de, rengeteget kellett olvasni, és még mindig kell a Winning at New Products című könyvből.

Szerda, Csütörtök, Péntek

Minden ételt elsóztam, és szegény Ádám meg Nóri csak finoman jegyezte meg, hogy sós, de én nem vettem észre. Kikapcsoltak a receptorjaim. Még mindig jetlages vagyok, de nem is olyan rossz reggel 6-kor kelni, egész sok dologra jut ideje az embernek, de cserébe 9-kor már alszom is, mint a bunda. Lassan elkezdjük szervezni a nyári kirándulásunkat, ami nagyon szépre ígérkezik. Íme egy kis videó, amire mi már rendesen csorgatjuk a nyálunkat: 

Szombat

Most reggel elmegyünk jégszobrokat nézegetni Niles-be Editékkel. Délután pedig tanulás, este talán Catan, remélem, ma sikerül 9-nél egy kicsit tovább ébren maradnom.