Vízuminterjú

Ma reggel volt a vízuminterjúnk a nagykövetségen. 8.15-re kaptunk időpontot, ami utólag nézve igazán remek volt, mert kb fél óra alatt letudtuk az egészet, utánunk már egy kisebb tömeg gyűlt össze.

A nagykövetség körül 3 méter magas kerítés van, amúgy mindenhol rendőrök sétálgatnak. Kedvesek voltak a biztonsági emberek, átvilágították a táskáinkat és minket, kitettük, amit kellett, majd bejutottunk az épületbe. Az egész követségre jellemző, hogy nagyon nehéz ajtók vannak, kicsit küzdeni kellett velük. A váróterembe jutva egy angol és magyar bácsi segített a vízumigénylőknek, kaptunk egy mappát, bele kellett tenni a kért dolgokat, majd becsekkoltunk. Ezt követően a másik teremben kellett várakoznunk, majd a kinti dékánra hasonlító konzul hívott minket külön-külön, aki kérdezett pár dolgot, hogy felmérje, hova megyünk, minek megyünk, van-e rá fedezet és hogy hazajövünk-e. Roppant kedves volt, Helga volt utánam, tőle kérdezte, hogy együtt megyünk-e, meg hogy igazán szerencsések vagyunk. Igen, tényleg szerencsések vagyunk :)

Sajnos nincs fotó, mert nem lehetett még kint sem fényképezni, helyette itt egy kép a floridai függőágyas medvéről.

If you wanna party, shake your hands! If you wanna party, drop your pants!

Délután Helga elment kisoroszlánokat nézni Abonyba.
// beszámoló és fénykép helye

Én sem unatkoztam délután, Morzsival elmentünk Szedd magad eprezni Solymár mellé. Összesen 10.7 kg-ot szedtünk, hazagurultunk, és kezdődhetett a befőzés. Hagytunk enni, fagyasztani, szörp is lett, a többi pedig lekvár. Morzsi vacsit főzött közben, így rám maradt a csumázás... 1.5 óra volt. A lekvárok kb éjfélre lettek kész, jó hosszú lett a nap. Mindenhol eperillat terjengett, a végén olyanok voltunk, mint az epres Sütibabák :)

Még azért érzem az ujjaim.