Chicago

A ködös Chicago

Vasárnap Chicagóba utaztunk, ahol találkoztunk a csapat többi tagjával, akik néhány napot New Yorkban töltöttek. Reggel a hotelben reggeliztünk igazi amcsi dolgokat, gofrit sok-sok juharsziruppal és banánnal meg rántották "miccsel" (legalábbis úgy nézett ki, de az íze meg sem közelítette a jó román húsiét). 8 körül összeszedelőzködtünk, és már indultunk is Chicago felé. Egy hatalmas felhőkarcoló aljában parkoltunk, majd a Millennium park felé vettük az irányt, ahol millió szelfit készítettünk. Még otthon megígértem a húgomnak, hogy készítek egy képet a "nagy csillogó babnál", de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lesz is rá lehetőségem. Jah, a lányokkal elhatároztuk, hogy mindenhol szelfiket fogunk készíteni, ami amúgy nagyon távol áll tőlünk, így kicsit viccesnek találom, főleg ha nekem kell, mert elég rövid a kezem. Na, de visszatérve Chicagóra, a Millennium park után sokat sétáltunk, többé-kevésbé láttunk is dolgokat, mert a köd fel-le szállt a városra (inkább le), és olyankor hideg is lett, ami nekem nagyon nem tetszett. Elmentünk a Shedd Aquariumba, ahol először kiváltottuk a Chicago kártyát kemény 80$-ért. Hihetetlenül drágák a belépők, nem is értem... Bár, azt meg kell hagyni, hogy mindennek a színvonala is olyan, de akkor is... Két órát nézegettük a halakat Vivivel és Nórival. Én most először láttam delfint, nagyon nagy élmény volt. A lányokkal nagyon szerettünk volna felülni az óriáskerékre, ami végül elmaradt, de helyette elmentünk egy Shorline Architecture Cruise-ra a  Michigan-tóra és a Chicago folyóra, ahol bemutatták az egyes felhőkarcolókat. Meséltek a nagy tűz utáni építészetről, és közben jól leégtünk, szóval most elég piros az arcunk, Nórinak a karja is. A felhőkarcolók után gondoltuk, megnézzük a SkyDeck-et, a világ -csak- második legmagasabb tornyát. Rengeteget kellett várni, hogy bejussunk, sőt, még egy kis filmet is meg kellett nézni a történetéről. Ez utóbbi miatt sokat morogtunk, aztán a végére kiderült, hogy nagyon érdekes, szóval megérte. 103 emelet liftezés után felértünk a tetejére. Huh, hát nem semmi a kilátás, szerintem a Michigan-tó volt a legszebb látvány a sok vitorlással. Hatalmas város ez a Chicago, és rengeteg a magas épület. Viszonylag későn indultunk haza, de már nagyon kellett sietni, mert mindenképp be szerettünk volna jelentkezni az új otthonunka. Még beugrottunk enni, megnéztük a szögletes szökőkutat a Millennium parkban, aztán iszkiri. Hazafelé Nórival szépen elaludtunk, nagyon rossz volt megérkezni a hotelhez, aztán levinni a cuccokat és bepakolni, majd újra indulás. A szállásunk gyönyörű és hatalmas! Majd holnap írok róla bővebben, illetve teszek fel képeket is. Hamar átvettük a kulcsokat, majd Kristóffal rohantunk a Wolmartba, mert nem volt ágyneműnk. Vettünk szép pink és zöld huzatokat, illetve plédet. Itt kicsit máshogy működik a huzatolás, nem is olyanok a huzatok, mint nálunk. Persze, mondanom sem kell, hogy nem bírtuk ki, hogy ne kezdjünk el pakolni, így kb. kettőkor kerültünk bele az új ágyunkba. (Képek majd még jönnek.)

Architecture tour

Kilátás a hajóról

Szauron szeme, avagy Amerika második legmagasabb épülete

Kilátás 103 emelet magasból

Magic