Kaland (2. nap)

Mivel előző nap elcsúsztunk az indulással, így Sandusky nevezetességei mára maradtak. Először benéztünk egy szellem járta házba. Kívülről így nézett ki:

A sárkányfejek üvöltöttek párat és visszabújtak a várba.

A kaputól balra ő volt, azt hittük sima szobor, de amikor én fogdostam, hirtelen gőzt fújt ki, amitől a frász jött rám. És egy csak bemelegítés volt...

Ez egy szórakoztató központ, lehet görkorizni egy pályán (mint a filmekben, roller, görkori, zene, fények), és volt egy XD 3D mozi is, de mi a szellemházba mentünk be. Én személy szerint nagyon ijedős vagyok, horrorfilmet sem nézek, de ezt csak ki kell próbálni. Nagyon-nagyon félelmetes volt! Egy házban kellett végigmenni, különböző szobák és folyosók voltak, és félhomály vagy teljes sötétség. Kísérteties zene szólt, és színészek ijesztgették a népet, pl nekicsapódtak az ablaknak, vagy kitörtek a szekrényből egy harci kiáltással. Minden szobában sikítoztunk, vagyis csak én, a többiek jól bírták, István még élvezte is. Úgy nézett ki az egész, hogy Helgával István kezét szorongattuk, én meg felváltva sikítottam vagy Istvánnak mondogatta, hogy ne engedjen el. Szegény, azt mondta, majdnem letéptem a kezét és még másnap is érezte... a színészek voltak a legfélelmetesebbek, de pl volt olyan, hogy koporsóból feléd csapódott egy hulla, vagy a konyhában váratlanul leszakadt a csillár. Az tartotta bennem a lelket, hogy a színészek nem fognak hozzánk érni, benne volt a szabályzatban. 

A szellemház után elmentünk a körhinta múzeumban, ami csodajó volt! Kézzel faragott lovak voltak kiállítva, volt egy faragóműhely is az egyik sarokban, és középen pedig egy körhinta, amire felülhettünk, a jegy tartalmazott egy kört rajta. Mint kiskorunkban, szólt a Wurlitzer, mi pedig fülig érő szájjal mentünk körbe és körbe.

Gyönyörűek voltak a lovak!

Lófaragó műhelyben lórenoválás.

Hihetetlenül aprólékos munka

Körhinta, ahol wurlitzer szólt.

Még a doktor úr is élvezte a körhintázást!

A múzeum a régi posta épületben van berendezve.

Úgy volt, hogy vidámparkba fogunk menni, de az időelcsúszás és a vacak időjárás miatt inkább a fentiekbe mentünk. Sandusky az Erie tó partján fekszik, kinéztünk így a mólóra is. A sirályok vicces madarak, borzasztó hangjuk van. Enni egy ír pubba mentünk, előételeket rendeltünk, de ezeket sem tudtuk megenni, olyan sok itt minden. Visszafelé benéztünk egy kávéházba, ahol szinte megszólalt a kávé, annyira finom volt. A körhinta múzeum mellett volt egy kis minikönyvtár, ami úgy működik, hogy vihetünk oda könyvet és vihetünk el onnan. Sajnos nálunk nem volt csere :(

A parton Buddyval. Általános iskolában az öt tó közül az Erie-t és az Ontario-t szerettem a legjobban, és most gondolok bele, hogy teljesült egy meg nem fogalmazott álmom :)

A minikönyvtár.

A parton Andy néni hívott fel, megvolt az első igazi amerikai telefonálásom (ti. az ismeretlen számokat nem veszem fel, elég rossz szokás, majd hátha levetem). Andy néni keresztanya másodunokatestvére, náluk szálltunk meg éjszakára. Nagyon örültem, hogy találkoztunk, kaptunk magyar kosztot, nézegettünk fényképeket és, na, jó volt egy kis családi légkör, már hiányzott :) Érdekesség, hogy Andy néniék idősebb fia, Misi double domer, a lányuk, Krisztina szintén itt végzett Notre Dame-ben, Andrisnak pedig Oxforddal és Leuvennel van kapcsolata, ahol István van/volt. A világ kisebb, mint gondolnánk.

Nóri, Helga, Andy néni, István, Daniel

Picit aggódtam, hogy Daniel is jól érzi-e magát, tetszeni fog-e neki a magyar étel és nem sok-e neki a magyar szó, de nem, ízlett neki a vacsora és azt mondta, hogy meg szeretne tanulni pár szót magyarul. Igen, tényleg nagyon értékes, ha valaki több nyelven beszél, és amikor hallja az ember, hogy valaki könnyedén vált egyikről a másikra, akár egy mondatban, akár egymás után, kedvet kap hozzá. És akkor jön rá, hogy hűha... :D

A második nap megtett út, most nem siettünk.

Reggel nagyon finom rántottát és áfonyás palacsintát ettünk, Andy néni csomagolt elemózsiát az útra, összepakoltuk magunk, és a Niagara felé vettük az utunk.