Kaland (3. nap éjjel és 4. nap)

Kanada emlékezetes élményt adott számunkra, nem fogjuk elfelejteni egyhamar, főleg Daniel nem, a sikolya még most is a fülemben cseng...

Nos, felvertük a sátrat, bedobtunk pár zacsit, megágyaztunk, hogy ne kelljen sötétben vacakolni vele, és irány Toronto. Már az út is szuper volt, itt más felhőkarcolók vannak, mint Chicagoban, ezek szeparáltak és zömökebbek.

A CN Tower elég klassz, közte van a modern világ 7 építészeti csodájának listáján. Jó magas, üvegfalú és -aljú lift visz fel, a kilátás pedig magával ragadó. Elég színes a torony, vicces a diszkóvilágítás, és a város pedig óriási. Érdekesség, hogy van egy repülőterük a tavon (Ontario tó).

CN Tower, Disco Tower

Kanadában minden ki volt írva franciául és angolul, ez a torony főbejárata

Ilyen képet is lehetett csináltatni, de mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel.

Kint már hideg volt és nagyon fújt a szél, Helgáék bementek és ezt nekünk is jelezték.

A horizontig tartott Toronto fényárja. Erről eszembe jut az egyik Tom és Jerry rész, amikor Jerry megszökik a nagyvárosba és felhőkarcoló tetején táncol az asztaldísz babákkal.

Kanadai felhőkarcoló a toronnyal, épp helyi étkezdét keresünk vacsira

A torony tetején lévő étteremben szerettünk volna vacsorázni, de már bezárt a konyha, így a Király utcában kerestünk étkezdét. Helyi pub-ot szerettünk volna választani, hiszen mégis csak azt illik. Találtunk is egyet, Gabby's-t, roppant hangulatos volt!

Itt még nem sejtettük, hogy mi vár minket a kempingben...

Megettünk és irány vissza a kemping, aludni kell, mert másnap egy szuszra tettük meg South Bendig az utat.

A kemping maga elég klassz volt, lehetett választani több stílus közül: mehettünk prérire, ahol sok volt a fű, szavannára, ahol kevesebb, stb, mi az erdőt választottuk, mert az talán szél- és esővédettebb, mint a többi. Amikor kiszálltunk az autóból, láttuk, hogy egy zacsi kint van a sátor mellett, és a sátron pedig egy nagy lyuk tátong... kifosztott minket valami, az egyik zacsi véletlen kajás volt, kiszagolta, betört és rabolt. No, elkezdtünk félni, szerencsére nem volt bent semmi, eliszkolt. Na de így aludjunk nyugodtan, hiszen tudjuk, az elkövető nagyon gyakran visszatér a bűntett helyszínére... Sebaj, fogmosás, alvás. A sátor 8 személyes volt, 3-an aludtunk keresztben az egyik oldalon, Daniel pedig a lábunknál, hogy ne nyomorogjunk. Már mindenki félálomban, erre valami neszezést hallunk, ami nem hagy alább, egész éjjel kitartott. Megbeszéltük, hogy állat, kempingben vagyunk, erdőben, mit vár ilyenkor az ember. Nyugi van, kaják az autó csomagtartójában, aludjunk.

És ekkor kezdődött a muri. Mindenki félálomban, majdnem alszunk, erre Daniel még fordul egyet és megszólal, hogy "Figyeljetek, van ott valami... egy állat.. áááááá". És sikított az életéért, vagy én nem tudom, de Helgával úgy megijedtünk, hogy csatlakoztunk hozzá. Nem tudom, mit gondolhattak a szomszédok, hogy mi éjjel fél 1-kor sikítozunk, de nem nagyon zavartatták magukat. Mi nem láttunk semmit, csak sikítottunk, csupán Daniel látott valamit. Az történt, hogy a sátrunk alja kb 1 méter magasságig szövet, onnantól háló, hogy járjon a levegő, ezt meg lefedtük egy külső réteggel az eső miatt, ám a kettő között rés volt... Daniel pedig arra eszmélt fel, hogy a hálón át egy mosómedve nézi :D Mi azt hittük, hogy legalább egy balta van nála, esetleg bejött, de nem... úúúúgy nevettem, roppant komikus volt az egész szituáció. Persze féltünk is, mert visszajön, csak nem riasztottuk el végleg a hangrobbanással, ez csak az első harc volt, a háború még nem dőlt el, 1-1 az állás.

A harc után a következőt kell elképzelni: Daniel mellém feküdt, mert félt, így csak sikerült 4-en nyomorogni keresztben, én pedig a táskákból barikádot építettem a lyukhoz, hogy véletlen se jöjjön be egy mosómedve sem. Ó, és az életkép, sorban:

István: aludjunk már, hm-hm, na, nyugi, hm-mm, nem jön vissza, aludjunk.

Helga: én félek, nem bírok aludni, aludjunk az autóban, Nóri, alszunk az autóban? Megint hallok valamit, itt járkál, menjünk az autóba!

Nóri: fuldokol a nevetéstől, kb 1 órán át, konkrétan rázza a nevetés... amúgy meg: nyugi, Helga, semmi baj, nem tud bejönni, az autóban meg nagyon hideg lesz (nem mintha a sátorban nem), meg fogunk fagyni, itt biztonságban vagyunk, aludjunk.

Daniel: a Walmartban meg kellett volna venni azt az íjat és nyilat...

(pont a hálózsákok mellett voltak, elég vagányul néztek ki, külön vessző és hegy)

Na, nagy nehezen mindenki lenyugodott, ám 3/4 3-kor jött a második kör. Már hozzászoktunk a motoszkáláshoz, majdnem alszunk, ám arra riadtunk fel, hogy két mosómedve vagy egy mosómedve és egy kutya elkezdte ölni egymást. Marták egymást, nyüszítettek, fú, félelmetes volt. Daniel elkezdett felugrani, én azzal a mozdulattal visszarántottam, hogy nyugi van, ne féljél, egymást ölik, nem minket, de Helgánál ez tette be a kaput, Istvánnal átköltöztek az autóba aludni, mi pedig Daniellel ott maradtunk helyhiány miatt. Én aludtam, mint a bunda, 9-ig, Daniel fél 7-kor felébredt és nem bírt visszaaludni, Helgáék pedig az autóban voltak, így ők tényleg nyugodtan aludtak. Reggel, mikor körbejártuk a sátrat, láttuk, hogy tele van tappancsnyommal, végig, körben: a fejünk felett, oldalt, a lyuknál, mindenhol. Itt a Fischerben is ki van írva, hogy zárt zacsiban dobjuk ki a szemetet, a mosómedvék igazi banditák, fosztogatnak, a másik, hogy nem hagyunk ételt a sátorban, ez alapszabály, de minden zacsi egyforma volt, és nem tudjuk, ki tette be oda azokat... Daniel, szegény, erről a képről mindig ő jut az eszembe:

A kis bandita

Mit ne mondjak, reggel gyorsan összepakoltunk és elzúztunk. Minél hamarabb, minél messzebb, a lecke pedig megtanulva.

Elkerültük Detroit-ot, mert Daniel félt, hogy ki fognak rabolni minket, ahogy áthaladunk.

Reggelire megálltunk a kanadai nevezetességben, egy Tim Hortons-ban. Hálás vagyok neki, mesés a kávéjuk és a fánkjaik, valójában mindig itt kéne reggelizni mindenkinek. Tim Hortons for President!

Valami mézes bigyó és a KÁVÉ!

Kanada vicces, vannak európai városok itt is, például London vagy Paris, de elmentünk Oxford városrész mellett.

Hejhó, kicsi kocsi bumm-bumm, kicsi kocsi bumm-bumm, jó kis gép, úgy ám, kicsi kocsi bumm-bumm, kicsi kocsi bumm-bumm, százzal tép.

Amerikába pedig az út Sarnián keresztül vezetett...

Már csak 45 km, igen, kilométer, mert Kanadában rendes mértékegységet használnak.

Egész szép hely Sarnia, a Huron tó hatalmas.

Haha, 4/5 tó megvolt!

Amerikában pedig van ecetes chips, óóó, a kedvencem, olyan jól esett a sok édes után!

yaaay!

7 körül értünk haza, Danielt letettük, és este pedig nem mentünk sehova, inkább kipakoltunk, elpakoltunk, szennyestornyot építettünk és Helga kisikálta a grillt. Tartalmas volt a kirándulás.